Fikret Otyam: fotóriporter, festő és író

Fikret Otyam Anatólia szerelmese volt, minden lehetőséget megragadott, hogy valamilyen módon kifejezze iránta való rajongását. 1998-ban elnyerte az Elnöki Kulturális és Művészeti Nagydíjat.

A neves török festő, újságíró és író, Fikret Otyam műveit Anatólia ihlette. Újságíróként az anatóliai emberek sorsáról írt. Miközben a helyi emberek őszinte pillanatait fényképezte úgy, ahogy ő látta, festményein is Anatólia sokszínűsége tükröződött. Ezek a képek olyan épületeket díszítenek, mint például a Çankaya palota, mely az elnök előző hivatalos rezidenciája volt.

A következőkben az ő történetét ismerhetjük meg.

Korai évei

Fikret Otyam 1926. december 19-én született Aksaray tartományban. Hatan voltak testvérek. Édesanyja, Naciye asszony háztartásbeli volt, míg apja, Vasıf katona, aki nyugdíjba vonulása után egy gyógyszertárat vezetett.

Fikret fivérei közül ketten, Nedim Vasıf és Nusret Kemal is művészek voltak. Az egyikük zeneszerző, a másikuk költő.

Fikret Aksarayban kezdte iskolai tanulmányait. Francia tanárától, Haşimtól kapott egy régi fényképezőgépet, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeresse a festészetet és a fényképezést. Idősebbik bátyja, Nedim Vasıf tanította meg fényképezni. Fényképeinek egyikét İsmet İnönüről készítette, aki Aksarayban tartott pihenőt, amikor Adanából a fővárosba utazott.

Szeretett rajzolni és festeni is, különböző felületekkel és festékekkel próbálkozott. Kayseribe ment középiskolába, ahol bentlakásos diák lett. Eközben nyílt meg első önálló kiállítása az aksarayi közösségi házban. A festményeit falfestékkel festette rétegelt lemezre.

Középiskolai tanulmányait a II. világháború többször félbeszakította. Kayseriben és Ankarában is tanult. Itt ismerkedett meg Can Yücellel, az akkori oktatási miniszter, Hasan Ali Yücel fiával, aki később híres fordító és költő lett.

Fotóriporter és festő

Neşet Günal, a newcomers (festőcsoport, akik az 1940-es években a török festési stílusokat úgy befolyásolták, hogy a természetet kortárs értelmezésben ábrázolták) csoporthoz tartozó híres festő, aki először az isztambuli állami Képzőművészeti Akadémián, majd a Mimar Sinan Szépművészeti Egyetemen tanult festészetet, azt mondta Otyamnak, hogy Isztambulba menjen, ha művészetet akar tanulni, miközben Fikret a Galatasaray középiskolába készült.

Miután elvégezte a középiskolát, Isztambulba költözött. 1945-ben beiratkozott a Szépművészeti Akadémiára, majd két évig İbrahim Çallı műtermében dolgozott. Bedri Rahmi Eyüboğlutól, a törökországi népi festészet vezetőjétől is sokat tanult.

Hogy meg tudjon élni, újságíróként kezdett dolgozni Isztambulban. Újságírói karrierjét a Cihat Baban Son Saat és a Ziyad Ebuzziya nevű újságoknál kezdte, amelyek a Babıaliban működtek, ami a régi oszmán kormány épülete és a török sajtó központja volt évtizedekig. Az 1950-es években számos híres könyv borítóját tervezte meg. Ebben az időben kezdett fotóriporterként utazni is. Kelet- és Dél-Törökországba utazott, hogy interjúkat és fényképeket készítsen a helyiekről, ezeket könyvek formájában meg is jelentette (Gide Gide, Topraksızlar, Ha Bu Diyar, Ez Samadağ Samadağ).

Otyam 1953-ban diplomázott az Állami Szépművészeti Akadémia festő szakán, ekkor már rovatvezető és főszerkesztő-helyettes volt a híres kemalista ideológus, Falih Rıfkı Atay Dünya című újságjánál.

Még ebben az évben megnősült. Lánya, Elvan 1954-ben született. Később, kötelező katonai szolgálata alatt festészetet tanított az ankarai katonai középiskolában. A katonai szolgálat után az Ulus újságnál dolgozott. Az újságírói pályán 58 évig volt, olyan lapoknál dolgozott, mint a Son Saat, az Ulus, a Dünya és a Cumhuriyet. 1977-ben másodszor is megnősült, ebből a házasságából két lánya született, Döne és İrep.

Otyam kemalista és baloldali író volt, így műveit leginkább a baloldali olvasók olvasták. Miután Abdi İpekçi híres baloldali újságíró merénylet áldozata lett, Fikret pánikba esett és úgy döntött, otthagyja munkáját. Délre költözött egy nyugodt antalyai faluba.

Egy békés élet

Otyam házat épített egy Antalyatól 30 kilométerre lévő faluban, ahol feleségével, Filizzel élt. Bár továbbra is írt cikkeket az Aydınlık hetilapnak, igazából a festés kötötte le ideje nagy részét. Szeretett az anatóliai falvakról festeni, bár művészete nem mondható olyan jelentősnek, mint másoké ebben a műfajban. Stílusában megmutatkozik mentora, Bedri Rahmi Eyüboğlu hatása, de érezhető rajtuk Turgut Zaim és Namık İsmail stílusa is.

Ezekben az időkben békés, nyugodt életet élt. Könyveit kiadták, művészeti alapítványok

munkáját segítette és festett.

Ugyanakkor politikai együttérzését fejezte ki az anatóliai alevistáknak, akiket hátrányos helyzetű csoportnak tartott. Néhány festménye az irántuk érzett tiszteletéről árulkodik.

Segített a Cemevi (alevi rituális központ) felépítésében Nevşehir tartományban.

Fikret Otyam 2015. augusztus 9-én, 88 éves korában, veseelégtelenségben hunyt el. Kérésének megfelelően testét a Hacıbektaş Cemevi temetőben helyezték örök nyugalomra.

És végül egy érdekességet szeretnénk megosztani kedves olvasóinkkal, a művésszel kapcsolatban:

A festő neve felbukkan Ayşe Dündar novelláskötetében, melyről írtunk már egy másik érdekes története miatt is. A novella címe Otyam’ın Fırcası (Otyam ecsete) és azt meséli el, hogyan lett egy anatóliai fiúcskából festőművész. A novella kerete valóság: édesapja – miután a katonaságtól leszerelt – gyógyszerészként dolgozott Aksaray megyében. Bizonyára igaz az is, hogy kisfiúként ő is ott volt édesapja mellett a gyógyszertárban, sőt az is lehet, hogy látta a cégtáblafestőt munka közben. Az azonban, hogy emiatt vált volna festővé, feltehetőleg az írónő meséjének része. Minden esetre érdemes elolvasni olyan kis történeteket, melyek megmutathatják nekünk, hogy milyen apró véletlenek alakíthatják egy gyermek, egy ember életét.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo