Feyyaz İzmirben – 2. rész

A szerdai napon Tarkan dolgozott,ezért magam folytattam a kalandozást. A Fevzi Paşa bulvarın a tengerpartra mentem. Az első adandó alkalommal-egy trafikban-vettem egy İzmir Kentkarot. De nem akartam még használni,ezért gyalogoltam tovább,az sokkal hangulatosabb. És végre kiértem a vízpartra,a gyönyörű sétányra,a Kordonboyura! Ezt vártam két éve,az első látogatásom óta! Révbe értem,megpihentem…

Majd balra fordultam,és lassan a Konak tér irányába mentem. Szerencsére olyan idő volt már d.e.10 óra körül,mint a tűzkatlanban,tehát a körülmények nekem éppen megfeleltek.

És akkor…végre elém tárult a másik várt látvány: az Óratorony! Gyorsan csináltattam valakivel egy képet magamról előtte,ez pszichológiailag nekem nagyon fontos volt,ugyanis 2010-ben,az izmiri látogatásom után egy nappal elveszett a fényképezőgépem,úgyhogy „ezért jöttem”. Itt is jó sokat elidőztem,hogy belém ivódjon a látvány. A Konak dzsámi megtekintése után,a Főpolgármesteri Hivatal épülete előtt,a nagyon szép,pálmafákkal szegélyezett Cumhuriyet bulvarın visszafelé indultam. Újból elértem a Fevzi Paşa sugárutat,ott jobbra,és addig sétáltam,amíg egy mellékutcában meg nem láttam a Hisar dzsámi egyerkélyes minaretjét. Itt kezdtem a látnivalók megtekintését,és ezzel együtt belevetettem magam Kemeraltı bazárnegyed forgatagába. A Hisar dzsámi érdekes módon sokkal nagyobbnak tűnik belülről,mint az kívülről látszik,és érdekessége,hogy három mihrábja van. Ez İzmir legnagyobb dzsámija. Következő célom a Şadırvan dzsámi volt,ahová igen különös módon jutottam be. Az egyik utcasarkon egy átlagos kis ajtót találtam,felette a tábla: „Şadırvan dzsámi”. Bementem,és egy keskeny lépcsőre kerültem,mely mindjárt a dzsámi emeleti részére vezetett. Megtekintése után megkerestem a Kızlarağası Hanı-t mely egy Kapalı Çarşı jellegű bazárépület,1744-böl. Persze jóval kisebb,de arra jó volt,hogy vegyek benne izmires hűtőmágneseket.

Ezután elkezdtem keresni aranyboltot,mert a feleségem azt kérte,hogy kagyló alakú fülbevalót vigyek neki ajándékba İzmirből. Nagy meglepetésemre mindenütt csak ezüstboltokat találtam. Sok séta után végre találtam egy kuyumcut. De nem volt kagyló fülbevaló itt sem,majd a második,és harmadik üzletben sem. A negyedik helyen rugalmasan kezelték a kérésemet: üljek le,szereznek! Vártam egy kicsit,és a tulaj valóban hozott is egy megfelelő fülbevalót. És akkor kezdtük… Se szeri,se száma,ahányszor a törökök átvertek már vásárlás során,úgyhogy eldöntöttem:nem adom olcsón a bőrömet! 280 líra-így kezdte. Tudtam nagyon jól,hogy nem ér ennyit,ezért indult az alkudozás. 250,majd 230 líra. Nagy nehézségek árán lementünk 210 lírára,tovább nem volt hajlandó engedni. Mivel ez volt a második napom a városban,nem vettem meg,mert annyi költőpénzt nem hoztam magammal,hogy egy ekkora kiadás beleférjen.
Folytattam tovább a bazár túrát. Találtam Lacoste pólót,persze hamisat,de 35 TL helyett magától ideadta az eladólány 30-ért. Kartonba volt csomagolva,igaz,hogy ötször kérdeztem rá,hogy biztos női-e,”-Igen,hogyne,női!”-volt rá a válasz mindannyiszor,itthon kibontva persze,hogy férfi volt.
Én mindig is odáig voltam az olyan mezárusokért,ahol egyszerre,tarka össze-visszaságban kínálták a különböző török focimezeket. Mindig ilyeneket (is) fényképezek,és már szegény CyberMacs és Zimzum is kénytelen volt miattam ilyesmit fotózni.:) Találtam is egy ilyen üzletet,megkérdeztem,hogy csinálhatok-e képeket,de nem engedték meg. No,ilyet se mondtak még! Mindegy,kijöttem a boltból,és néhány méterre onnan,egy utcácskában voltak ugyanolyan mezek. Hát,akkor majd ezek jók lesznek fotó témának. El is kattintottam a gépet,de abban a pillanatban az előző boltból kilépett egy gyerek,és meglátott. Rögtön odajött és kezdett obégatni,akkor derült ki,hogy ezek a focimezek is az ő üzletükhöz tartoznak. Simán el akartam sétálni,de a karomra tette a kezét. Persze megtehettem volna,hogy arrébb hajítom a kölköt,de tudtam,csak egyet füttyentenek,és a következő percben nyakamban az egész utca. Szóval,az óbégatásra kiözönlött mind az öt felnőtt eladó a boltból. Szorosan körbevettek,és köteleztek,hogy töröljem ki a képet. Meg kellett tennem,mozdulni sem tudtam tőlük.
Miután ez a kaland megvolt,megtaláltam a Başdurak dzsámit,de úgy körbe volt véve árusokkal,hogy normális fénykép szóba sem jöhetett,a bejárat meglelése pedig reménytelen volt. Kárpótlásul „összejött” a Kemeraltı dzsámi,ahova akadálytalanul be tudtam jutni. Most már pontot akartam tenni az ékszervásárlás végére,és találtam végre még egy aranyüzletet. Kagyló formájú fülbevaló itt sem volt,de azt mondta a tulaj,hogy üljek le,majd ő szerez! Vártam vagy 20 percet,mire a főnök visszatért ugyanazzal a fülbevalóval,amit már az előző üzletben szintén „beszereztek” nekem. Rögtön ki is vágta az árát: 440 TL! Na,ezt igazán nehéz volt hangos röhögés nélkül kibírni! 440 líra,amit már máshol odaadtak volna 210-ért! Nevetve mondom neki,hogy milyen kevés kevés pénzem van. Jaaa-jaaa,akkor csak 300!-hangzott a válasz. Igazán komoly egy üzletmenet volt! Lementünk 280-ra,majd 250-re.
Egyszer csak felkapta a fejét:-Honnan is jöttél te?
–Magyarországról-feleltem.
-Óóó,Magyarországról? Te magyar vagy? Hát miért nem ezzel kezdted,hát nem is kell fizetned semmit,tessék,ez a tiéd,-tolta elém az ékszert,majd boszorkányos gyorsasággal írt egy kis papírt,amit utána szintén elém tolt: 230 TL. Mit mondjak,nem gyenge műsor volt! De hiába,én még ennyit sem tudtam kiadni érte. Köszöntem el,hogy akkor nem vásárlok semmit. Ő viszont nem adta fel. A pultból elővett egy tárlót,tele fülbevalókkal.
-Tessék nézd meg ezeket,ezek 8 karátosak,tehát olcsóbbak. Az egyik tetszett. Mindjárt mondta is: ez 100 líra,de oda adom neked 80-ért. Én meg buta fejjel azonnal rámondtam,hogy jó,rendben,mivel már annyira elegem volt ebből a cirkuszból. Megfeledkeztem az aranyszabályról: mindig felét éri,mint amennyit először mondanak. Mindegy,megvettem,elég volt már! Miután megkaptam a kis csomagot,a főnök megint felkapta a fejét:
-Te muszlim vagy?
-Nem,katolikus-válaszoltam
-Nem baj….De ugye nem szereted Izraelt?-kérdezte hirtelen. Én nagyon nem szeretem Izraelt. Mondjuk ki mind a ketten,hogy nem szeretjük Izraelt-folytatta tovább az eszmefuttatást. Jó,akkor nem szeretjük,ha neked ez kell barátom.
Most már tényleg eljöttem,mert itt volt az ideje,hogy felfedezzem az antik Szmyrna tárgyi emlékeit is. Elindultam az Agora felé. Alig haladtam két utcát,amikor lábdobogást hallottam a hátam mögött. Az ékszerboltos futott utánam,és egészen pontosan útbaigazított az ógörög látnivaló irányába. Na,ebből gondoltam,hogy biztos jól áthúzott ezzel a 80 lírával,máskülönben nem lett volna ennyire készséges.
Az Agora ókori piactér a kulturális élet központja is volt. Maga Marcus Aurelius építtette újjá,a 178-as fölfrengést követően. Nekem a föld felszíne alatt húzódó,boltíves tetejű üzletsor tetszett a legjobban. Itt már „kijött”,hogy rossz teljesen egyedül utazni valahová,nagyon sokat kellett várnom,mire jött valaki,akivel képet csináltathattam magamról. Érdekes módon ez egy angol férfi volt,akinek török felesége van,és a városban élnek.
Visszamentem Kemeraltıba,egy ismeretlen részre,és mit gondoltok,mi volt az első,amibe belebotlottam? Egy utca,ahol kizárólag aranyboltok voltak! De szándékosan be sem tettem a lábam oda,nem akartam kiakadni,hogy esetleg könnyedén találhattam volna nekem tetsző,és árban megfelelő fülbevalót.
Kemeraltıban aztán az is kiderült,hogy 5 TL-ből is meg lehet ebédelni,innivalóval és salátával együtt (kiymali pide). Végeztem aznapra ezzel a városrésszel,visszafelé vettem az irányt. A hotelbe menet úgy döntöttem,hogy a Çankaya állomásról metrózok egy kicsit,és ezzel kipróbálom az İzmir Kentkartot. Hajszálra úgy működik,mint az İstanbulkart. Így a pályaudvar mellett világosban is meg tudtam nézni a Basmane Çorakkapı dzsámit. A szállodában gyorsan lepakoltam,és már indultam is új célok felé.
Megint a Fevzi Paşa bulvarın indultam el,majd ráfordultam a Gazi Osman Paşa bulvarıra. Hamar meg is találtam a Szent Polikárp katolikus templomot,mely érsekségi székhely,és 1620-ban maga a szultán adott engedélyt az építésére,a bizánci császár által kivégeztetett mártír tiszteletére. Éles volt a kontraszt a mögötte magasodó Hilton szálló hiper-szuper épületével. Sajnos sehogyan sem jutottam be,zárva volt a kerítéskapu,pedig még a paplak felől is megpróbálkoztam. Visszamentem a 9 Eylül térre,és a Dr.Refik Saydam bulvarın észak felé gyalogoltam. Másfél kilométer volt a Hocazade dzsámi. Bementem az előtérbe,de a belső ajtó be volt csukva. Egy ablakon át be tudtam nézni,és láttam,hogy sokan imádkoznak bent,így nem mentem be.
Hihetetlen,hogy itt,a Şair Eşref bulvarı és az Ali Çetinkaya bulvarı kereszteződésében micsoda számban „koncentrálódtak” a gyönyörű izmiri lányok,ez is egy élmény volt.:) Tovább sétáltam,és elértem a Szent János anglikán templomot. Már a kapuban egy nyugat-európai házaspárral találkoztam,akik a kilincset próbálgatták. Nem nyílt,de a férfi valahogy benyúlt,és belülről kinyitotta a kiskaput. Bejutottunk az udvarba,de maga a templom persze zárva volt. Körbe jártuk az épületet,és már újból a kapuhoz jutottunk,amikor a férj elkezdett a falra felszerelt kamerákra mutogatni,és szorgalmazta,hogy szerinte most már menjünk. Igen ám,csakhogy újdonsült ismerőseim túlontúl gyors tempót diktáltak,mikor nézelődtünk. Én viszont szeretek mindent aprólékosan végignézni,precízen levideózni és fotózni,így hát elköszöntem tőlük,és visszamentem. Meg is csináltam mindent,és már újból a kertkapuhoz értem,amikor-a kameráknak köszönhetően-megjelent egy rendőr. Rendes hangon kérdezte,hogy mit csinálok itt. Elmondtam neki,meg már tényleg végeztem is,nem is csinált problémát,eljöttem a templomtól.
Még nem mentem haza,srégen rátértem a Talatpaşa bulvarıra mert be akartam menni a Göztepe İzmir focicsapat boltjába. Könnyedén meglett a Göz Göz Store,az eladók is nagyon rendesek voltak,amikor elmondtam,hogy honnan jöttem és mit akarok. Mivel Tarkan nem volt velem,így őket kértem meg,hogy csináljanak rólam képet a boltban,rendben is ment minden. Nekem még az volt érdekes,hogy az egyik boltos bosnyák volt! Most már a szálloda felé vettem az irányt. Visszasétáltam a 9 Eylül térre,majd a hotel utcájában vettem a fiunknak egy elemes helikoptert,reméltem,hogy távol a „túristás” helyektől megfelelő áron.
Este 6-7 óra között járt az idő,véget vetettem a napnak,gyalog megfelelő mennyiségű utat bejártam,megkezdtem a rápihenést a holnapra. Elalvás előtt még meghallgattam a szállóval szemben lévő Evliya Zade dzsámi müezzinjét,és pontot tettem a szerda végére.
Folytatása következik.
Üdvözöl Mindenkit:
Feyyaz

2012-08-01