FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN: Hidak könyve VII. / A török híd

„A híd tartósságát bizonyítja, hogy annyi század után áll, noha olyan helyen, ahol a Drina sodrása különösen sebes. Kőből rakott pillérei hatalmas méretűek.” Írja Chaumette des Fossés Voyage en Bosnie című művében a višegradi Drina-hídról.

Des Fossés 1807/8-ban a napóleoni Franciország követe volt, miután az Oszmán Birodalom Bosznia vezíri székhelyén, Travnikban nagykövetség nyílt. Ezt dolgozza fel Ivo Andrić a Trávniki krónika, avagy Vezírek és konzulok regényében, amelynek egyik szereplője éppen des Fossés. Akinek könyve az egyik első nyugati munka, amely Boszniát a teljesség igényével igyekszik bemutatni. Mintha először pillantana be a felvilágosodott Nyugat a bosnyák–oszmán sötétségbe. Bosznia két legszebb török hídját, a mostarit és a višegradit des Fossésnek eszébe sem jut a törököknek tulajdonítani – azt állítja, a görögök emelték a 11. századi bizánci dominancia idején. Pedig mindkettő a 16. század derekán épült, a Szulejmán szultán által építtetett mostari hidat annak halála, azaz a szigetvári csata évében fejezték be. A višegradi hidat Szokolovics Mehmed pasa építette, aki a közeli Sokolovići faluból származott, de Sztambulban a nagyvezírségig vitte. Mellesleg Szulejmán mellett harcolt Mohácsnál és Szigetvárnál is, így Zrínyi Szigeti veszedelmének egyik szereplője is egyben. Ugyanabban az évben, amikor a híd megnyílik, Rudolf császár Bécsből Prágába viteti a koronát. Szokolovics Mehmed budai pasa ekkor rendeli el, hogy a Szulejmán által dzsámivá konvertált budai katedrális mellé két minaretet emeljenek.

Des Fossés munkája mellett még rengeteget említ meg Boži­dar Jezernik, a szlovén kultúran­tropológus. A Balkán etnológiájáról szóló A föld, ahol minden fordítva van című könyvében egy teljes fejezetet szentel annak a ténynek, hogy a nyugati utazók a török hidakat sokáig másoknak tulajdonították, nem az oszmanliknak. Leginkább a rómaiaknak. Hiszen ki más lett volna képes ilyen időtálló, előkelő építményt létrehozni? Olyan monumentális szépséget, mint a višegradi, avagy olyan bájos kecsességet, mint a mostari híd szivárvány-íve. A vad törökök, akik csak pusztítani tudnak, vérben forgó szemmel kiáltva a takbirt, akik veréb módjára fészkelik be magukat a keresztény fecskefészkekbe, akik léhaságukban építés helyett csak leélni tudnak, biztosan nem. Jezernik persze egzaktabban fogalmaz, a nyugati antikvitás idealizált képéről, főleg a törökök démonizálásáról van szó.

Folytatás

Forrás: ujszo.com