Perzselő hőség… vakító fehér izzás… valószerűtlen, szürreális táj… hosszú, kígyózó sor a jegyárusító bódé előtt… Várakozás… szomjúság… dühöngő kánikula… dél van… mindjárt elégek a napon…
Árnyék sehol, csak égő ciklámen színű virágok és zakkum… leander törökül… a nyelvemen forgatom, ízlelgetem a szót… Most tanultam, jól az eszembe vésem…
Mezítláb indulok el a kijelölt úton… Fehérségben lépkedek, egyre feljebb… káprázik a szemem… fehérség előttem… fehérség alattam… fehérség körülöttem… még feljebb… fehér teraszok és medencék… fehér medencékben csordogáló türkiz zöld vízesések… fehér magasság és fehér mélység… szikrázó hófehér ragyogás… beleolvadok…
Eggyé válok a fehérséggel… a közepében vagyok… fehéren ragyogok…
Nincs más csak ez a tiszta, vakító fehér izzás… perzselő hőség… és zakkum…
Küzmös Enikő – Türkinfo