Fedezzük fel a török Trákiát 2. rész

Ugyan már elérkezett az ősz, de mivel még jó idő van, ezért érdemes részt venni egy különleges utazáson a török Trákia területén, ahol a történelmi értékekben és a természet szépségében is gyönyörködhetünk.

Trákia a Balkán-félsziget délkeleti részén elterülő földrajzi és koronként változó történeti régió. Az ókori Trákia a trákok szállásterülete, a török hódoltság idején Rumélia néven a birodalom egyik közigazgatási egysége volt. Napjainkban Dél-Bulgária egy részét (Észak-Trákia), Görögország északkeleti vidékét (Nyugat-Trákia), illetve Törökország európai területeit (Kelet-Trákia) foglalja magában. Délről az Égei- és a Márvány-, keletről a Fekete-tenger határolja.

Trákia sok civilizáció felemelkedésének és bukásának volt tanúja, ezekről a görög mitológiában, történelemkönyvekben és irodalmi alkotásokban is olvashatunk. Napjainkban a kelet-trákiai régió olyan hely, ahol kellemesen eltölthetjük szabadidőnket, ha menekülni akarunk a nagyvárosok nyüzsgésétől.

Ebben a háromrészes sorozatban a régió egy-egy érdekes városát mutatjuk be. Mai témánk a Márvány-tenger partján fekvő Tekirdağ vagy ahogy mi, magyarok ismerjük, Rodostó.

150 km hosszan elnyúló tengerpartjával Tekirdağ egyértelműen a Márvány-tenger gyöngyszeme. A természeti szépségeinek, kulturális örökségeinek és a különböző sportolási lehetőségeknek (siklóernyőzés, szörfözés és vitorlázás) köszönhetően  évente több tízezer turista keresi fel.

Az idelátogatóknak érdemes betérni a Régészeti és Néprajzi Múzeumba, a Rákóczi Múzeumba és Namlık Kemal házába. A városban szép strandok, mecsetek és szökőkutak várják a turistákat.

Ahogy a bevezetőben is említettük, a várost mi, magyarok Rodostó néven ismerjük. 1720 és 1735 között otthont adott a Magyarországot elhagyó, „bujdosó” II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek és kíséretének, az elmúlt évszázadokban a magyar emigráns lét szimbólumává vált.

A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot (1703–1711) Magyarország, sőt Közép-Európa leghosszabb szabadságharcaként tartják számon. A küzdelmet lezáró szatmári békét a fejedelem élete végéig nem fogadta el. Előbb Lengyelországba, majd Franciaországba menekült, innen 1717 őszén III. Ahmed szultán meghívására érkezett kis udvartartásával Törökországba. 1720-ban a szultán a Márvány-tenger partján fekvő forgalmas kikötővárost, Rodostót jelölte ki a magyar bujdosók lakhelyéül. III. Ahmed a „magyar király” számára a város szélén tágas, kertekkel övezett, tengerparti épületeket, kíséretének a szomszédos örmény városrészben huszonhárom tágas házat, lovaik számára pedig hét széles legelőt utalt ki. II. Rákóczi Ferenc udvartartásának ellátását rendszeres isztambuli pénzjáradék fedezte, a szultán tolmácsokat, fővárosi ügyvivőket és nyolcvanfőnyi janicsár testőrséget biztosított számára.

Rodostóból a fejedelem élénk levelezést folytatott a francia, spanyol, orosz és lengyel udvarral, ennek következtében a Habsburg kormányzat folyamatosan figyeltette. Az emigráns évek politikai tevékenységénél mégis sokkal inkább számon tartja az utókor II. Rákóczi Ferenc írói munkásságát, államelméleti és vallásos műveit. A rodostói termékeny szellemi műhelyben sorra születtek az Elmélkedések, az Emlékiratok, a Vallomások, az Értekezés a hatalomról című művei. Szintén ebben az alkotásra ösztönző légkörben láttak napvilágot Mikes Kelemen Törökországi levelei, melyekben a fejedelem titkára szellemesen, ízes magyarsággal örökíti meg a bujdosók életét.

A fejedelem ebédlőpalotájának tartott törökországi épületben 1968 óta működik a Rákóczi Emlékmúzeum. A házat 2007-ben felújíttatta a Magyar Köztársaság, 2010 februárjától pedig az erdélyi magyar fejedelmet és családját, a szabadságharcot és az emigráció életét bemutató korszerűsített kiállítás, valamint többnyelvű tárlatvezető rendszer várja az idelátogatókat.

Ha már Rodostóban járunk, feltétlenül meg kell látogatunk a városközponttól 50 km-re található Karacakılavuz városát is, ahol különleges, kézzel készített termékeket lehet vásárolni.

Törökország kék zászlós strandjai közül itt is található néhány (Şarköy, Mürefte, Kumbağ, Değirmenaltı, Marmaraereğlisi és Barbaros), melyek a külföldi turisták körében nagyon népszerűek.

És ha már itt járunk, az ételkülönlegességeket is meg kell kóstolni. Csak néhány a helyi specialitásokból: pireşe (póréhagyma lepény), şaraşura (padlizsános, cukkinis zöldbab), borani (joghurtos spenótétel), zennik (zöldfűszeres lepény), bulama (mustmézből készült, édes reggelinek való), çeneçarpan çorbasi (tejleves tésztával), cıllık (kelt palacsinta), elbesan tava (csőben sült hús), höşmerim (búzadarás sajtdesszert), papaz mancasi (paprikás, paradicsomos padlizsánsaláta), kalle (húsos savanyúkáposzta).

Forrás: dailysabah.com, rodosto.hu

Kollár Kata – Türkinfo