Egy év telt el a törökországi földrengés óta. A segélyszervezetek azóta is fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy az ott élők számára ne csak elviselhetőek legyenek, de némi perspektívát is nyújtsanak a mindennapok.
Az is jellemző sajnos, hogy azokban a családokban, ahol a kenyérkereső elhunyt, a 15-16 éves fiúk-lányok lesznek az új családfenntartók, és kénytelenek elmenni dolgozni ahelyett, hogy iskolába járnának.
Tavaly ilyenkor villámsebességgel járták be a sajtót a Törökország és Szíria egyes településeit porig romboló földrengés hírei, képei. A tragédia itthon is szolidaritást ébresztett: a helyszínen dolgozó hazai segélyszervezetek munkáját többek közt magánemberek adományai alapozták meg. De mi a helyzet egy évvel az események után? Mennyire sikerült visszatérni egy a normálisra – legalább nyomokban – emlékeztető kerékvágásba? Milyen típusú segítségre van most a legnagyobb szükség? Szabó Lucát, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet humanitárius koordinátorát kérdeztük a szervezet törökországi missziójáról.
Összefoglalnád, kérlek, mi is történt pontosan egy évvel ezelőtt?
2023. február 6-án hajnalban nagy erejű földrengés rázta meg Törökország déli részét és Észak-Szíriát, kilenc órával később pedig még egy erős rengés volt a területen. A rengések következtében majdnem kétmillió ember maradt fedél nélkül, a halottak száma pedig rövid idő alatt ötvenezer fölé emelkedett. A török kormány a katasztrófa után azonnal segítséget kért az ENSZ-től, a humanitárius koordinációba tehát a nemzetközi közösség, így az Ökumenikus Segélyszervezet is aktívan bekapcsolódott. A földrengések után egy héttel egyik kollégánk már kint is volt a helyszínen, és megkezdte az igényfelméréseket. Helyi és nemzetközi szervezetekkel együttműködve dolgozunk azóta is Törökországban, célunk egy hatékony és lehetőleg hosszú távú segélyprogram megvalósítása. A segélyezés finanszírozásához elindítottuk saját adománygyűjtésünket, valamint nemzetközi kapcsolatrendszerünket is aktivizáltuk.
Forrás: www.noklapja.hu