Az itáliai többségű konklávé nem választhatott magyar pápát 1513-ban, ha nem akarta az egyház vagyonát a török elleni harcra „pazarolni”. Bakócz Tamást még Rómából is eltávolították.
Bakócz tehetségének, szorgalmának és politikusi vénájának köszönhetően küzdötte fel magát a legnagyobb országos méltóságokig, és csaknem a pápaságig. A szegény ifjak kitörési lehetőségét a XV. században a papi és a katonai pálya jelentette, Tamás előbbit választotta. Szatmárnémetiben, majd Boroszlóban, Padovában és Krakkóban tanult, mielőtt 30 évesen, 1470 körül az erdélyi püspök révén Mátyás király környezetébe került.
A király figyelmét először katonai tanácsaival keltette fel, több hadjáratára is elkísérte, miközben a kancellárián töltött be kisebb állásokat, idővel pedig Mátyás bizalmasává vált. Királyi titkár, majd tanácsos lett, II. Ulászló mellett kancellár és koronaőr. Egyházi pályája is meredeken ívelt fölfelé, 1497-ben már esztergomi érsek és Magyarország prímása lett. Bíborossá, majd 1510-ben konstantinápolyi pátriárkává nevezték ki. Utóbbi semmiféle valós tartalommal nem bírt, ám a pápa utáni legmagasabb rangot jelentette.
A török ellen készült
Az ötödik lateráni zsinaton már mint a katolikus egyház egyik legbefolyásosabb bíborosa vett részt, II. Gyula halála után pedig, 1513-ban őt emlegették a legesélyesebb utódjelöltként. Bakócz teljes erővel belevetette magát a „kampányba”, nem csinált titkot belőle, hogy megválasztása esetén óriási magánvagyonát is a török ellen szervezett keresztes háború megszervezésére fordítja.
hir24.hu