Ezen a napon: A Fatih Sultan Mehmet híd és mellette álló erődök

A Fatih Sultan Mehmet híd lenyűgöző építmény. 1986. január 4-én kezdték építeni, és 1988. július 3-án adták át. Úgy is hívják az isztambuliak: ikinci köprü, azaz a második híd.

A horgonyblokkok közötti távolság 1510 m, a középső, hídlábak közötti távolság 1090 m, a híd szélessége 39 m, magassága 64 m.

A híd nevét arról a Fatih Sultan Mehmetről (1432-1481) kapta, aki II. (Hódító) Mehmed néven 30 évig uralkodott az Oszmán Birodalom hetedik szultánjaként. Legfontosabb tette az egykori Konstantinápoly elfoglalása (1453), mely a Bizánci Birodalom bukását jelentette. A város új nevet – Isztambul – kapott és az Oszmán Birodalom kereskedelmi központja és fővárosa lett.

Isztambul három hídján naponta(!!!) 468 636 autó halad át a statisztikák szerint, ebből 183 374 ezen a hídon. Egymás egészítik ki, egymást segítik a hidak. A szakértők folyamatosan figyelik a terheltséget, rendszeresen adnak jelentést arról, hol milyen a forgalmi helyzet. Egy áthaladás ára a hídon 2019-ben 10,5 TL-be (kb. 520 Ft) került.

Ebben a filmben gyönyörűen látszik a híd és a két part is, melyet összeköt. Az ázsiai oldalon Beykoz, az európai oldalon Sarıyer a neve azoknak az isztambuli kerületeknek, melyek között húzódik.

Rögtön feltűnik a képeken, hogy egy-egy erőd is áll a két oldalon: az ázsiai részen az Anadolu Hisarı, az európai részen a Rumeli Hisarı.

Mivel itt a legkeskenyebb a Boszporusz, itt védték sok száz évvel ezelőtt is az öböl bejáratát, vagy éppen innen támadtak a hódítók.

Az Anadolu Hisarıt 1395-ben építtette Yıldırım Bayezid, területe 7000 m². Szépsége és bájossága miatt az emberek úgy is hívják: Güzelhisar – Szép erőd. A város nyüzsgése elől ide menekülnek az emberek sportolni, sétálni vagy éppen csak egyet kávézni, esetleg elkölteni egy finom halvacsorát. Mellette ömlik a tengerbe a Göksu Deresi (folyó), melyen színes halászhajók ringatóznak, partját kávézók és éttermek sorakoznak.

Pontosan vele szemben épült a Rumeli Hisarı erőd, Fatih Sultan Mehmet megrendelésére, hogy az öböl felől érkező támadások ellen innen védjék  a várost. 1452-ben, hihetetlenül rövid idő – 4 hónap – alatt készült el. Az építkezés során felhasznált faanyag İznikből és a Fekete-tengertől érkezett, a kő Anatólia különböző tájairól. 300 mester, 700-800 munkás, 200 szállító, hajós és egyéb segítő dolgozott rajta. 60.000 m² az általa elfoglalt terület, falfelülete kb. 57.700 m³. A nagy bástyák által határolt falak hossza észak-dél irányban 250 méter, kelet-nyugat irányban 125 méter. A bejáratot 4 fő kapu jelenti.

Erdem Éva – Türkinfo