Ezen a napon: Necati Cumalı, a soha meg nem öregedő költőgyerek

Meséket, novellákat, verseket, regényeket, színdarabokat írt, a 19. századi török irodalom egyik legfontosabb szereplője. Emellett ügyvédként, sőt a párizsi külképviseleten sajtóattaséként dolgozott. Az ő története – a Susuz Yaz – hozta Törökországnak az első nemzetközi filmfesztiválon kapott díjat. Ismerjük meg Necati Cumalı életét, műveit!

1921. január 13-án született a – ma már – Makedóniában találtató Manastır megye Cuma településén. Alig múlt 2 éves, amikor a török–görög lakosságcsere során családjával az Izmir közelében található, csodálatos kisvárosba, az Égei-tenger partján lévő Urlába költöztek. Figyelmes olvasó észreveheti, hogy a családneve (Cumalı) utal származására, hiszen a szó azt jelenti: Cuma településről valósi. Ez egy felvett név, melyet irodalmi alkotásai jegyzésekor, majd hivatalosan is használt – eredeti neve: Ahmet Necati Acar.

A gimnázium befejezéséig Izmirben járt iskolába, majd 1938-tól Ankarában tanult ügyvédnek. Első verse 1939-ben egy urlai helyi lapban jelent meg, egy évvel később azonban már a kor jelentős irodalmi lapjában, a Varlık címűben publikált. Így ismerkedett meg kora jelentős irodalmi alakjaival: többek között Orhan Velivel, Oktay Rıfattal, Cahit Sıtkıvel, Nurullah Ataçcsal.

Első verseskötete Kızılçullu Yolu (Kızılçulluba – egy izmiri kerület régi neve – vezető út) címen 1943-ban, első novellás gyűjteménye Yalnız Kadın (Magányos nő) címen 1955-ben jelent meg. 1956-ban egy színházat alapított Izmirben (Ara Tiyatro néven), melyet később igazgatott is.

Könyvei mind népszerűek, talán a legismertebbek azok, melyek díjat hoztak neki. 1957: Değişik Gözle (Más szemmel) Sait Faik Hikâye Armağanı novellákért járó díj, 1970: Makedonya 1900 (Makedónai 1900) a második Sait Faik Hikâye Armağanı díj, 1969: Yağmurlu Deniz (Esős tenger) a török nyelvintézet versekért járó díja, 1981: Dün Neredeydiniz (Tegnap hol voltatok) a kulturális minisztérium színdarabokért járó elismerése, 1995: Viran Dağlar (Romboló hullámok) regényéért Orhan Kemal Roman Armağanı díj, és Yunus Nadi Roman Ödülü elismerés, illetve 2000-ben a Színházi Írók Szövetsége életműdíjban részesítette.

1 of 5

Urla, és az Égei-tenger vidéke egész művészetének alapja. Sok írásában az itt élő embereket ábrázolja, és azok problémáját meséli el. Így van ez egyik leghíresebb történetében a Susuz Yaz (Száraz nyár) címűben is. A könyvet 1962-ben írta, melyből 1963-ban Metin Erksan filmet készített. Főszereplők: Erol Taş, Hülya Koçyiğit és Ulvi Doğan. Ez a film hozta Törökország számára az első nemzetközi filmes díjat, a Berlini Filmfesztivál Arany Medve elismerését. A történet egy forró nyáron, egy égei-tengerparti faluban történteket meséli el. A vízért harcoló falvak, két férfi és egy fiatal nő drámai története.

2001. január 10-én, alig pár nappal 80. születésnapja előtt hunyt el. Önök is láthatják, műveivel átszövi a 19. század török irodalmát. Novella, regény, vers, színmű – mind halhatatlanná teszik.

Tovább ismerkedhetnek vele az Urlában található Necati Cumalı Anı ve Kültür Evi nevű múzeumban.

Yaşar Kemal – aki tagadhatatlanul a török irodalom egyik legfontosabb alakja – így hívta: Yaşlanmaz Şair Çocuk (A nem öregedő költőgyerek) – sokan most is így emlegetik.

Verseit olvasgatva arra gondoltam, hogy egyet be kell mutatnunk az olvasóknak. Magyar műfordításban nem találtam, így szerény képességeim szerint megpróbálom Önöknek az egyiket tolmácsolni. Engem elragadott, ahogy egyszerűen, tisztán fogalmazza meg egy fiatal lány szépségének elmúlását, miután férjhez ment.

Emine

Abanoz’daki Emine
On yedisinde düştü
Afro’nun eline
Şimdi yaşı yirmi bir
Eridi gitti dört senede
İpek saçları, vücudu bozuldu
Ela gözlerinin ateşi söndü
Kalmadı eski neşesi
Alıştı zamanla küfre, tütüne
Zamanla etrafına uydu
Isındı evin âdetlerine
O içimizden birinin kızı
Birinin kardeşi
Âşık birine

Emine

Abanozi Emine
Tizenhét volt mikor belesett
Aprodithé kezibe
Most huszonegy
Elaszott a négy évben
Selyem hajszálainak egy része kihullt
Zöld szemeiben a tűz kimúlt
Nem maradt meg életkedve
Megszokta idővel a szidást és rendet
Idővel a környezetébe illett
Belemelegedett a házirendbe
Közülünk valakinek a lánya
Valakinek a testvére
És szerelmes valakibe

Erdem Éva – Türkinfo