Ezen a napon: Naciye Suman, az első professzionális muszlim fotósnő

Egy 37 éves nő 1919 elején Isztambul Yıldız kerületében háza elé kiakasztott egy hirdetést: „Török nők fotóstúdiója – Naciye”.

1881. április 23-án született Naciye asszony, a mai Makedónia fővárosában, Szkopjében (Üsküp) egy pasa lányaként.

22 éves korában ment férjhez İsmail Hakkı úrhoz. A Balkán-háború végére már három gyermeke van: Nusret, Fikret és Nedret, a negyedikkel 9 hónapos terhes volt. Az Oszmán Birodalom meggyengült, és közel 500 éves uralom után elveszítette a rumeli területeket. Az ott élő törökök, így Naciye asszony és családja is, menekülni kényszerült Anatólia irányába. Ott szülni nem akart az asszony, így férje az egész családot egy katona barátjára bízta, és Bécsbe indultak. A negyedik gyermek a vonaton, a magyar határon született meg.

Amikor visszatérhettek Törökországba, Isztambulba, ott egy házat vettek ki, a Sait Paşa villát. A férj, İsmail Hakkı, a bécsi évek alatt kitanulta a fotózást. Isztambulba költözésükkor magával hozta eszközeit, és azokkal a villa tetőszintjén rendezte be stúdióját. Mivel akkoriban a házak tetőszintjét mosásra, teregetésre használták, így az körben üveggel volt fedve, mely beengedte a fényt, ezáltal pont alkalmassá tette egy fotóstúdió létrehozására.

Sikeres családi fotós lett belőle, de nem maradhatott sokáig otthonában, mert kitört az I. világháború, és bevonult katonának. A hosszú évekig elhúzódó háború a harcoló férfiak számára is, de a hátramaradott nőknek is nehézségeket okozott. A nők kénytelenek voltak fenntartani magukat. Az egyik ezen erős nők közül Naciye asszony, aki nagy létszámú családját volt kénytelen eltartani.

A nehéz idők miatt kénytelen volt eladni a családi örökségből maradt ezüsttálcát. Ez annyira elszomorította, hogy átgondolta, és rájött nem kell eladnia mindent a gyermeki eltartása érdekében. Az asszony eldöntötte: dolgozni kezd a fotóstúdióban. Minden készen állt ehhez, csak a cégér kiakasztása volt hátra.

Nem volt könnyű dolga, mert azokban az időkben egy egyedülálló nő , egy pasa lánya, anélkül hogy valakitől erre engedélyt kérjen, nem dolgozhatott. Ennek ellenére kiakasztotta cégtábláját: „Török nők fotóstúdiója – Naciye”. Már az első napon 10 vevő tért be.

Szerencsés módon nem ütközött komolyabb akadályokba. Mivel a nők nem szívesen jártak férfi fotósokhoz, így még sikere is volt a női vevők körében. Előtte kényelmesebben, hajukat kibontva, vállukat felfedve pózoltak. A személyes hangulatú fotókat pedig elküldhették férjeiknek a frontra egy levél kíséretében.

Férje, İsmail Hakkı úr csak akkor jutott haza családjához, mikor megsérült. Gyermekei arra emlékeznek, hogy az apjuk időnként hazatért sérülten, majd meggyógyulva ismét visszament a harcterekre. Több sérülése miatt azonban az 1919-ben kezdődő függetlenségi háborúban már nem harcolt. Egész nap a sötétszobában dolgozott a stúdió mögött, hogy a női ügyfelek vele ne találkozzanak, de segítségére legyen feleségének.

Pár évvel később az üzlet forgalma növekedett, a sikeres üzletasszony terjeszkedni kívánt. Beyazıt kerületben, a villamosmegállóban bérelt ki 3 emeletet. A legfelső lett ismét a stúdió, alatta két szint a lakóterük. Sőt, ekkor már asszisztensével együtt esküvőkre is járt fotózni. Egészen 1930-ig végezte tovább munkáját, amikor  Ankarába költözött, hogy többet lehessen együtt unokájával.

Nem tudni, hogy a költözés során vagy később, de az archívuma eltűnt. 1973. július 23-i elhunytát követően képeket nem, csak egy sikeres üzletasszony példaképét  hagyta az utókorra.

Hat fénykép maradt fenn összesen, melyek jelenleg Gülderen Bölük író, gyűjtő  kollekciójában találhatók meg. Itt ebből hármat mutatunk be:

1. Naciye Hanım portréja (fent)

2. Családja fényképe: Naciye Hanım, İsmail Hakkı Bey és három gyermekük

3. balról jobbra Sevgi Divitçioğlu (festő, Naciye asszony unokája), – Naciye asszony – Nedret Ekşigil (híres szabó, Naciye asszony lánya)

Forrás: kolektomani.com Gülderen Bölük írása

Erdem Éva – Türkinfo