Meséje egy film forgatókönyve is lehetne. Bankrablások, autós üldözések, levelek az újságoknak, a nép szimpátiája, híressé vált mondatok. 1961 augusztusában országszerte ismertté vált és hetekig uralta az újságok címlapjait.
A történet 1961. augusztus 30-án ért véget, azzal, hogy egy rokona feladta, és Necdet Elmas, Törökország első gengsztere börtönbe került.
1961. július 7-én kezdődött az egész, amikor fegyverrel a kezében kirabolta a Çemberlitaş Buğday Bank (később Anadolu Bank) egyik isztambuli fiókját. A klasszikus mondattal indult: „Senki se mozogjon, ez egy rablás”. Ez volt Törökország első fegyveres rablása. A banki dolgozók döbbenten pakolták a pénzt a rabló által átadott zsákba. Az igazgató az utcára nyíló ajtóból elkezdett kiabálni: „Jöjjenek! Rablás van.” Erre a tettes sem várt tovább, a levegőbe lőtt, és elinalt.
Néhány nap múlva egy benzinkutat rabolt ki, miután véletlen a rendőrség el is kapta, de csak rövid időre, mert előlük is megszökött. Ekkor lettek tele az újságok a történtekkel, kritizálva a rendőrséget, hogy egyetlen emberrel nem bírnak el.
Fokozta az izgalmakat, hogy a Hürriyet napilap számára elkezdett leveleket írni “The Gang Buster of İstanbul” aláírással, amiben előrejelezte a további rablásokat.
Augusztus 18-án, Kazlıçeşme kerületben, az İş Bank fiókja előtt egy Chevrolet parkolt le. Ezúttal Necdet Sinkil nevű barátjával együtt rontott be a bankba, női harisnyával a fejükön. A bank egyik ügyfelével el is beszélgetett. „Te mivel foglalkozol?” – kérdezte. „Munkás vagyok” – válaszolt az. „Én egy munkás pénzét nem veszem el” – mondta. Ez volt az a mondat, ami miatt az emberek elkezdték megkedvelni, és története mítoszként kezdett keringeni.
Rendőrök százával, detektívek, helikopterek és újságírók üldözték, eközben ő jegyesével az esküvői előkészületeket intézte. Jelmondata az volt, hogy a legjobban úgy bújhatsz el, ha szem előtt vagy, így városszerte járkált Chevroletével.
Azonosítása augusztus 24-én történt meg, ettől kezdve tudták a nevét: Necdet Elmas. 12 évesen szökött meg otthonról. Ilyen-olyan munkákat vállalt el. Felvételt nyert a jogi karra, de második évtől otthagyta. Rajongott a Chevroletért, ezért azok lopására specializálódott. Nagyon jól vezetett, 120-szal is hajtott néha, szinte az autójában lakott.
Üldözése természetesen tovább folytatódott, még a Cumhuriyet újság is külön csapatot állított fel erre. Minden Chevrolet gyanús volt. Egy családra rá is lőttek, sőt meg is sérültek, csak mert ilyen autóban utaztak. A rendőrség házról házra járva kereste a tettestársakat.
A két rabló emiatt elhagyta Isztambult, és Necdet Sinkil egy rokonánál húzták meg magukat Darıcában. Az viszont nem tudott ellenállni a 100 ezer lírás nyomravezetői jutalomnak, és feladta őket.
A rendőrség körbe vette házat és elfogta a gengsztereket. Feladta magát hősünk, de azt kérte, hogy megborotválkozhasson. Megengedték neki, így frissen borotváltan, rendesen felöltözve vonult be, egy nővel az oldalán. Természetesen a másnapi címlapoknak ismét ő volt a főszereplője.
20 év szigorított börtönre ítélték. Ezen felül még 20 évig felügyelet alatt tartják. Megpróbált menekülni, de megverték. A 80-as években szabadult. Egy büfét nyitott Isztambul Beşiktaş kerületében. Egy ideig még írtak róla az újságok, legutolsóként egy autóbalesetéről. Azóta nem sokat tudni róla.
Cikkünk forrása a bianet.org oldal, ahol forrásként Cengiz Erdinç által írt „Gangster -İstanbul’da 12 Gün” (kiadás Alfa Yayınları, 2005. 2. Baskı Doxa Yay. 2014) könyvét adják meg.
Erdem Éva – Türkinfo