Ezen a napon: Abidin Dino, aki a művészetre született

Úgy tartják, a keze művészettel volt tele. Bármilyen rajzeszközt, ecsetet vagy ceruzát vett a kezébe, azzal varázsolt. Az érzelmek megfestőjének is mondják.

Abidin Dino 1913. március 23-án született Isztambulban. Alig volt 6 hónapos, mikor családjának – politikai okok miatt – el kellett vándorolnia külföldre. Svájcban, Genfben telepedtek le.

Mikor tehették újra Isztambulba költöztek, de – saját bevallása szerint – Svájc pasztell színei örökre emlékezetében maradtak: „Svájc télen is, nyáron is máshogyan, de nagyon szép. Télen hófehér, hóval fedett, nyáron mindenhol – amennyire csak lehet – zöld, a vadvirágok színeivel keverve. A Genfi-tó télen is, nyáron is a kék és a zöld között valahol.” Ha valaki művész, az már gyermekkorában is látja a színeket.

6 évet éltek Svájcban, majd Párizsba költöztek, és a köztársaság alapítása után 2 évvel, 1925-ben tudtak visszatérni Isztambulba. A nagy hírű Robert Kolejiben tanult. Édesapja elhunyt, majd hamarosan édesanyja is. Szülei, majd tanárai hatására lépésről lépésre a művészet felé fordult, és nemsokára egy drasztikus döntést hozott: abbahagyta az iskolát és csak képeket készített. Könyvtárról könyvtárra járva saját maga tanult, ezer meg ezer miniatúrát és más képeket nézett meg.

Karikatúrái újságokban jelentek meg. 1931-ben – 18 éves korában – az Artist című magazinban adták ki képeit. Ugyanebben az évben rajzolta meg a költő, Nazım Hikmet Sesini Kaybeden Şehir (A hangját elveszítő város) című, majd 1932-ben Bir Ölü Evi (Egy halottasház) című kötetének borítóját.

Barátságuk életre szóló volt. Az 1960-as években, amikor Hikmet Vera Tulyakova iránt érzett szerelmét versbe öntötte Saman Sarısı címen, abban barátja is „szerepel”. Megkérdezte tőle: „Meg tudod festeni a boldogságot Abidin?”

A versre nem képpel, hanem egy verssel válaszolt Abidin Dino, melynek vége: „Buna da ne tual yeterdi; ne boya…” – Ehhez sem a vászon, sem a festék nem elég.

A festőtől még évek múlva is sokan kérdezték: „Nos, megfestette a boldogságot?” Erre így válaszolt: „Ha a boldogságot nem is, de a szeretetet sokszor. A boldogságot pedig a szeretet táplálja.”

Valóban, Abidin Dino mindenféle érzelmet megfestett: haragot, szeretetet, szomorúságot, fájdalmat.

Nagyon érdekes, hogy egy festmény az interneten úgy terjedt el, mint Abidin Dino boldogságról festett képe. Egy legenda így öltött testet? Valójában a kép nem az övé, hanem Dianne Dengel nevű amerikai festőé, aki egy amerikai farmon élő családot festett meg. A festmény címe: Home sweet home – Édes otthon.

Egy másik legenda is fűződik nevéhez. Mikor megrajzolta Atatürköt, az magához hívatta. A kép tetszett az államférfinek, de megjegyezte: „De nem lehet, hogy a képen ott legyen a pohár, azt a poharat töröld le onnan”. A festő válasza az volt, hogy megteszi, ha Atatürk aláírja a képet. Ezen csak mosolygott Atatürk, de megállapodtak. Az alkoholos pohár törlésre került, a teljes aláírást pedig megkapta a művész.

Egyébként a festő megélte a boldogságot, sőt 50 éven át élte. 1943-ban vette feleségül Güzin Dikel író, műfordítót. Minden esetben elhangzott, mikor a boldogság témában faggatták: „Egy életen át tartó élet Güzinnel a boldogság párjaként való életet jelenti. Ha Güzin nem lett volna, már régen nem lennék én sem.”

Írásai, festményei, politikai nyilatkozatai miatt nehéz döntést kellett hoznia, és külföldre költözött: 1951-ben Rómába, majd 1952-ben Párizsba. Újra találkozott korábbi párizsi éveinek barátaival, Picassoval és Tzaraval, sőt Picasso meghívására közös műhelyben is dolgoztak. Sorra nyíltak kiállításai Párizsban és világszerte is.

Ezekből a képekből 1969-ben tudott tárlatot nyitni Törökországban, de még további 10 évig nem tért vissza hazájába. 1977-ben Ankarában rendezett „Doksan Çiçek Dokunsan Çiçek” – Kilencven virág, a virág megérintése címmel kiállítást. Valóban nagyon sok virágról készült képét ismerhetjük, mely művészetének egy másik ága volt a számtalan közül.

Évtizedeken át küszködött különböző betegségekkel. Önmaga portréját is kezelés közben rajzolta meg, nem is egyszer.

1990-ben pajzsmirigyrákot diagnosztizáltak nála. 3 év múlva, 1993. december 7-én hunyt el Párizsban.

Információk és képek forrása: ensonhaber.com

Erdem Éva – Türkinfo