Modern értelemben vett népszámlálást ugyan már korábban is tartottak (1831-ben II. Mahmud idejében), ezt azonban nem tekinthetjük teljesnek, mert akkor csakis a férfi lakosságot vették számba. Nem értelmezhetjük az Oszmán Birodalom férfiközpontú gondolkodásaként, miután megismerjük az okokat: a katonaképes férfiakat kívánták számba venni, illetve a ruméliai/muszlim lakosság arányát akarták megállapítani, valamint egy adózási rendszer kialakításához is tudniuk kellett a férfilakosok számát. További – Isztambulban fellelt – dokumentumok is rendelkezésre állnak 1925-ből, amikor a vallások szerinti számlálás volt a cél.
1927. október 28-án megtörtént az első teljes és hivatalos népszámlálás a Török Köztársaság történetében. Összesen 13 millió 848 ezer 270 lakost számláltak az országban. Érdekesség, hogy ezeken a napokon kilépési tilalmat rendeltek el, hogy mindenkit a lakcímén jegyezhessenek fel.
1935-től már rendszeresen, 5 évente ismételték a számlálást a hagyományos módszerekkel – mindig októberben – egészen 1990-ig. Azóta gyakrabban állapítanak meg lakosságszámot, és informatikai eszközökkel.
A 2019. december 31-i adatok alapján – a Török Statisztikai Hivatal szerint – 83.154.997 ember volt lakcímre bejegyezve az országban, ebből 41.721.136 fő (50,2%) férfi és 41.433.861 fő (49,8%) nő. A növekedés egy év alatt 1.151.115 fő.
A legnagyobb városokban pedig így alakult a lakosság száma: Isztambul 15,5 millió, Ankara 5,6 millió, Izmir 4,4 millió, Bursa 3 millió, Antalya 2,5 millió.
Ejtsünk még szót arról – a magyar olvasók számára érdekességként –, hogy Törökországban a települések határában elhelyezett táblára, annak neve alá szokás kiírni az adott város tengerszint feletti magasságát, illetve a lakosság számát. Régi fényképeket nézegetve, ilyen táblát látva, nagyjából el tudjuk helyezni a korban, mikor készülhetett. Isztambul lakosságméretének változása szinte felfoghatatlan.
Erdem Éva – Türkinfo