Ki ne emlékezne arra, amikor magyar nyelvtanórán a nyelvújításról tanultunk? Kis híján bekerült a nyelvünkbe a nyaktekerészeti mellfekvenc, foltos nyakorján és néhány hasonló kifejezés. El tudjuk azt képzelni, hogy egyik napról a másikra új szavakat, netán új betűket használjunk?
1928. november 1-jén a modernizálódó Törökországban pontosan ez történt. Míg előtte az oszmán ábécé volt érvényben, ettől a fordulónaptól már a török, latin betűs.
A X. században az iszlámot választó törökök az arab írást és betűket kezdték alkalmazni. A XIX. századtól azonban – a török szavak helyes leírása érdekében – ennek megváltoztatását egyre többen szorgalmazták. Két módszert javasoltak: az oszmán ábécé kiegészítését, vagy a latin betűs ábécé bevezetését. Mivel a rumeli és a görög lakosság saját napilapokat nyomtatott egészen más betűkkel, így nyilvánvaló volt, hogy bizony a török szavakat nem csak az arab ábécé betűivel írhatják le. Erősítette az elképzelést, hogy 1922-ben Azerbajdzsán áttért a latin ábécére.
Mustafa Kemal Atatürk 1905-1907 között kezdett a török ábécé megváltoztatásának gondolatával foglalkozni. Hüseyin Cahit – író, fordító, újságíró – 1922 szeptemberében javasolta először Atatürknek a latin ábécére való áttérést, ám ekkor még nem érezte elérkezettnek az időt. 1923-ban egy Izmirben tartott konferencián merült fel ismét a gondolat, de még ekkor is sok ellenzője akadt. Kazım Karabekir katona és politikus aggálya az volt, hogy ez az egész iszlám világtól való eltávolodást jelentheti az ország számára.
1928. május 28-án parlamenti döntés született arról, hogy júniustól a nemzetközileg elfogadott számjegyeket (1,2,3 stb) kezdik használni, és egyúttal létrehoztak egy munkacsoportot, mely elkezdett dolgozni az új betűkön. A bizottság egy ekkora mértékű változást 5-15 év között javasolt bevezetni, melyre Atatürk válasza ez volt: „Vagy 3 hónapon belül megtörténik, vagy soha”.
A munka során a latin betűket kiegészítették a török szavak leírásához szükséges ş,ı,ğ,ç betűkkel, majd 1928. augusztus és szeptember hónapjaiban maga Aratürk is dolgozott azon, hogy a lakosság megismerkedjen az összesen 29 betűből álló új török ábécével. Október hónap folyamán mindenki, aki valamely hivatalban végzett munkát, vizsgát tett az új ábécéből és írásmódból.
Ilyen előkészületeket követően történt meg a teljes váltás 1928. november 1-jén. Természetesen ettől a naptól kezdve minden hivatalos irat, napilap, magazin az új írásmóddal jelent meg.
Itt még nem ért véget a nyelv megújulása (mely mint tudjuk, állandóan fejlődik), mert 1932-ben egy nagyszabású nyelvátalakítást is végrehajtottak, ahol régi arab, francia és egyéb idegen szavak helyett török szavakat vezettek be, de ez egy másik hosszú és érdekes történet.
Mivel a legkönnyebb a dolgokat mondókában vagy dalban megtanulni, és több ábécét is ezzel az ismert dalocskával rögzítettünk magunkban, így egy török ábécét oktató gyerekdallal fejezem be a cikket.
Információk forrása: milliyet.com.tr és alfabesi.com
Erdem Éva – Türkinfo
Az első török nyelvtant magyar ember (és egyben földim) Németh Gyula turkológus alkotta meg.