Ezen a napon: A fiú, aki énekelve harcolt a betegségével: Kâzım Koyuncu

Történetét a végén kezdjük, vagyis mégsem egészen a végén. Ez a történet nem ért véget a nappal, mikor a rákbetegséggel küzdő fiatalember elhunyt. Ma is beszélnek róla, ma is hallgatják zenéjét.

2005. június 25-én, 33 évesen hunyt el Isztambulban. Június 26-án 5000 zokogó ember részvételével tartottak számára gyászszertartást a Harbiye Cemil Topuzlu színházban, majd együtt kísérték el őt a Taksim térig. Ugyanezen este repülővel szállították Trabzonig, ahol a fekete-tengeri rajongói és barátai várták, és kísérték autókonvojjal szülővárosáig, Hopáig.

Ki volt ez a rendkívüli szeretetnek örvendő fiatal zenész?

Hat gyermekes családban született 1971. november 7-én a fekete-tengeri régió Hopa városában. Kisgyermek korától zenélt, 1993-ban egyetemi tanulmányit is megszakította, hogy zenélhessen.

Több kis koncertet adott zenésztársakkal, első albumát Ali Elverrel együtt készítette 1996-ban Sisler Bulvarı (Ködök útja) címmel.

Ezzel párhuzamosan laz nyelven is énekelt az „ŞK’U” (laz nyelven: Mi), majd Zuğaşi Berepe (laz nyelven: A tenger gyermekei) nevű együttesekkel. A laz népcsoport a Fekete-tenger keleti régiójában, Grúzia és Törökország által birtokolt területeken él. A Fekete-tenger régiójának zenéjét a rockzenével ötvöző csoport 1995-ben adta ki első albumát Va Mişkunan (laz nyelven: Nem tudjuk), majd a másodikat İgzas (Laz nyelven: Sétál) címen.

Kâzım Koyuncu 2001-ben jelentkezett szóló albummal, melynek címe Viya!, azonban ez nem aratott különösebb sikert. Az országos ismertséget az hozta meg számára, hogy szerzőtársaival együtt egymás után két televíziós sorozat zenéjét is elkészítette. Előbb a Kanal D csatornán futó Gülbeyaz (Rózsa fehérje), majd a Sultan Makamı (A szultán irodája) című teleregények számára dolgozott.

Ezt követően, 2004-ben adta ki második albumát Hayde címen. A lemezen törökül is szerepelnek dalok, de emellett több népcsoport nyelvén is, így mutatta meg a Fekete-tenger vidékének színes kultúráját. A tempós dalokkal nem csak szűk hazája, de az egész ország és a világ is megismerkedhetett számtalan nagy sikerű koncertjén.

A Csernobilban 1986. április 26-án bekövetkezett katasztrófa a fekete-tengeri embereket is sajnos közelről érintette. Jelentősen megugrott a rákos megbetegedések száma. Kazım Koyuncu egyike volt azoknak az aktivistáknak, akik felszólaltak azért, hogy a hatóságok vegyék komolyan ezt a problémát. Sajnos ő lett az egyike ezeknek az áldozatoknak. 2004 decemberében diagnosztizálták betegségét, nem sokkal ezután tájékoztatta róla barátit és rajongóit.

Reményét soha nem veszítette el, folyamatosan dolgozott, koncertezett. 2005. február 4-én, – azokban a hetekben, mikor kemoterápiás kezelése tartott  – is óriási koncertet adott Isztambul Taksim kerületében. Nem várta meg, hogy védjegyét is jelentő haja hullani kezdjen, rövidre vágatta, sőt, szolidaritásukat kifejezve a zenekar minden tagja hasonlóan tett.

2005. április 30-án Trabzonba utazott átvenni egy számára ítélt újságírói díjat. Ekkor már nagyon beteg volt, de igyekezett tartani magát. Találkozón vett részt a Karadeniz Műszaki Egyetem diákjaival, sőt még a fekete-tengeri néptánc, a horonba is bekapcsolódott. Időnként le kellett ugyan ülnie, de mindig felállt és folytatta a táncot, illetve az éneklést, amíg tehette.

Végül álljon itt egy dala, melynek Youtube sikerét bárki ma is elfogadná. Ő már nem láthatja, hogy zenéjét 139,5 millióan hallgatták meg. Hallgassuk meg mi is, továbbá biztatom az érdeklődőket, hogy ismerkedjenek meg egyéb felvételeivel is.

Információk és képek forrása: cnnturk.com

Erdem Éva – Türkinfo