Európa isztambuli szerelmese

A Nobel-díjas török író nem támogatja a politikai iszlámot hazájában, de óva int az általánosítástól.

A Nobel-díj nagyobb felelősséggel jár, ez pedig néha aggaszt, hiszen ha írsz, akkor nem szabad a következményektől tartanod – mondta lapunknak adott exkluzív interjújában Orhan Pamuk, akinek immáron hét könyve jelent meg magyarul. Az irodalmi Nobel-díj 2006-os kitüntetettje szereti és bírálja hazáját, Törökországot, ahogy szereti és bírálja a nyugati világot. Testőr vigyáz rá isztambuli otthonában, ahová mindig visszatér. De boldog.
Ön most egy szobában ül könyvekkel körülvéve, s bár odakinn épp nem havazik, a regényeiből azért leszűrhető, hogy most voltaképp boldog. Így van-e?
– Ha kinézek az ablakon, velem szemben látok egy gyönyörű mecsetet, a Boszporusz-szorost, a felette húzódó hidat, az Aranyszarv-öblöt, a Topkapi-szerájt, a Hagia Szophiát, a Kék-mecsetet, balra Ázsiát. Bizonyos regényeim itt, ezeken a helyeken játszódnak, teljes panoráma van előttem. Tizenhatezer könyv van a hátam mögött, és magam is könyveket írok. Igen, mondhatjuk, hogy én egy boldog ember vagyok.

– A legújabb regénye, Az ártatlanság múzeuma nemrég jelent meg magyarul. Miként illeszkedik bele ez az ön regényeinek sorába?
– Minden írásomban kísérletet teszek arra, hogy a saját kultúrámat, országomat, nemzetemet vegyem górcső alá különböző keretek között. A nevem Pirosban a festészet adta a keretet, a Hóban a politika, a Fekete könyvben Isztambul történelme. Az ártatlanság múzeumában a szerelem a központ. Szerelem az én hazámban, Törökországban. Itt a szerelmi viszonyt nem olyan egyszerű kialakítani, mint Nyugat-Európában, főképp nem a hetvenes években, amikor ez a történet játszódik. A férfi és a nő találkozása sokkal nehezebb, mint Európában, ezért nálunk fontosabb szerepe van egy-egy szónak, egy pillantásnak vagy a csendnek, mint nyugaton, ahol a fiú és a lány boldogan beül egy mozielőadásra. Ez még azok körében is így van, akik nyugatiasan viselkednek. Ugyanakkor egy általános regény a szerelemről, ahogy az ember néha nevetségesen viselkedik, és ezt tudja magáról, de mégsem képes tenni ellene. Mivel az agyunk egy része felismeri a viselkedés abszurd voltát, egy másik rész viszont épp ezzel ellentétben dolgozik, és folytatni kívánja a furcsaságokat. Néhányan azt hiszik, csakis a logika irányítja, pedig ez nem igaz, az agyunknak nem csak egy mozgatórugója van. Racionális érvekkel nem lehet megmagyarázni, mi történik, ha az ember szerelmes – mondta el a Magyar Nemzetnek, melynek szombati számában a teljes interjút is elolvashatja.

Forrás:http://mno.hu, 2010. július 3.