„Çebimde çok küçük elma var”. Törökül így hangzik az a mondat, amellyel állítjuk, almák vannak nálunk. Leghűebb fordítása: „Zsebemben sok kicsi alma van.” Rengeteg egyéb hasonlóság is akad a nyelvieken túl a török néppel, éltek nálunk 150 évig, persze az már régen volt. Különböznek tőlünk abban, hogy lévén mediterrán nép, vidámabb embereket találunk köztük, vendégszeretőket, akik ételeikben is megemlékeznek a „macar” múltra. Amikor pedig kiderül, hogy honnan érkeztünk hozzájuk, és utánunk dobják a következő néhány mondatot: „Szívem csücske, Mátyás unokája, Szeretlek”, akkor nagy mosollyal folytatja az útját a turista.
Törökország rohamos fejlődésnek indult az utóbbi években, Isztambulban felhőkarcoló irodaházak nőnek városszerte, néhány havonta adnak át egy új metróvonalat és a gazdasági helyzetük is mondhatni, dübörög. A főváros népessége szokszorosa Budapestéhez viszonyítva, folyamatos, sosem szűnő nyüzsgésben tartják helyiek és turisták egyaránt. A belváros látképe alig húsz éve még helyenként középkori benyomásokat keltett: rengeteg koldus hevert az utcákon, a romlásnak induló halak szagát hozta-vitte a szél a kikötőből. Mára a helyzet sokat javult, de a szegénység és annak szélsőséges körülményei most is tetten érhetőek. Nem csoda, a több mint 14 milló ember lakta városban minden akad. Utcai képriport, főleg gyerekekről, Isztambulból.
Mit csinálnak a kiskorúak Isztambul utcáin? Általában, mint a legtöbb normális gyerek, pörögnek, mint a búgócsiga.
A szegényebb rétegek gyermekei viszont koldulni kényszerülnek itt is, mint sok másik országban. Menekültek is vannak közöttük, akiknek a sorsa látszólag az utcára van bízva.
Vannak gyerekek, akik a számolást már a teraszon gyakorolják a számlatömbön, így készülve a gyakran idő előtt elkezdett munkára.
A cikk folytatása és további képek>>>
hír24.hu