Ezen a napon: Nef’i költő, akit szavai miatt kivégeztek

A 14. századtól napjainkig megölt török költők száma 137. Így járt Ömer olan Nef’i is, akit ma az egyik legjelentősebb török költőnek tartanak.

1635. január 27-én hajtották végre a halálos ítéletet. Bayram Paşa emberei lasszóval megfojtották, majd a tengerbe vetették. Ő tovább él szatirikus versei által, míg a pasa neve csak ezen cselekedete miatt maradt fent a történelemkönyvek hasábjain.

A költő 1572-ben született Erzurum közelében. Minden forrás szerint az egyéniségét, a műveit az apjával való traumatikus kapcsolata határozza meg. Az apa elhagyta családját, akik így nélkülözésben éltek, miközben ő fényes életstílust tudhatott magáénak. A fiú ezt soha nem bocsátotta meg neki, így sértődöttsége „segítette” leghíresebb műveinek megalkotásában.

Mustafa Ali, egy másik elégedetlen ember úgy érzi, hogy nem kap elég pénzt ahhoz képest, amit tehetsége megér. Szerencsére azonban keletre helyezték, ahol megismerkedett Nef’ivel és felismerte tehetségét, majd magával vitte Isztambulba. Nef’i Isztambulba költözése utáni évei sikertörténetként írhatók le.

Az irodalomtörténészek egyértelműen őt tartják az ún. díván-költészet hicviye sítusú verseinek legfontosabb szerzőjének. A stílust bemutató alábbi szöveg forrása: http://gepeskonyv.btk.elte.hu.

Egy-egy jelentős személy tiszteletére írott dicsköltemény. A dicsért lehet fontos államférfi, hadvezér, de lehet vallási elöljáró, sőt, maga Mohamed próféta is. A kaszída a török költészetben általában kilenc párversnél több, akár száz párversből építkező költemény, melynek rímképlete aa ba ca da stb. AA török kaszída legbonyolultabb formája az Oszmán Birodalomban fejlődött ki, ahol a műfaj roppant népszerűségre tett szert, a leghíresebb kaszídaköltő, Nef’í (1572–1635) egymaga ötvenkilenc dicsverset költött.

Ilyen dicsverseket nem kevesebb, mint négy szultánnak is írhatott. I. Ahmed, I. Musztafa, II. Oszmán és IV. Murád időszaka alatt ő is a városban élt, így részese lehetett az Oszmán Birodalom modernizációjának, a főváros leginkább anarchikus időszakának, mely forrása volt szatirikus írásainak.

Minden szultánhoz íródtak versei, azonban különösen a IV. Murádhoz szólók esetében érzi a közönséges olvasó is, hogy örömmel, őszinteséggel és hittel írta dicséreteit. Nef’i legboldogabb időszaka volt ez, azonban sikerét és IV. Murád szultánnal ápolt közeli kapcsolatát az udvarban sokan irigyelték. Ezek az irigykedő bürokraták suttogták a szultán fülébe a vádakat: a költő nem tehetséges, a dicséretei nem őszinték, gúnyverseket ír valójában a szultánról.

Egy ideig a szultán nem adott hitelt a pletykáknak, ahogy a lenti filmrészletben mondja: egyik fülemen be, a másikon ki. Bayram pasa a szultántól kérte, hogy maga intézhesse el az ügyet a költővel, és a szultán erre engedélyt is adott, ezzel megpecsételve sorsát, még ha nem is maga mondta ki a halálos ítéletet. Így következett be a szomorú befejezés.

A szultánnal folytatott tárgyalást, a pasával való párbeszédet a Muhteşem Yüzyıl: Kösem, vagyis Csodálatos század: Köszem török történelmi filmsorozatban is megelevenítették, melyet ebben a videóban nézhetünk meg, ezzel megidézve a költő szellemét.

Erdem Éva – Türkinfo