Erdogan harmadszor is elnök – Tarik Demirkan

Recep Tayyip Erdogant ismét, immár harmadszor elnökké választották a második fordulóban a szavazatok 52%-ával.

Ennek okairól váhatóan sok elemzés születik az elkövetkező napokban.

A Törökországban uralkodó gazdasági nehézségek, a világcsúcstartó infláció, a líra elértéktelenedése mellett a török társadalom valamivel több mint fele ismét bizalmat szavazott Erdogannak, tehát van mit elemezni.

Az ellenzék első körben a közel-keleti háborúk után Törökországba menekült és jelenleg is ott élő 7-8 millió afgán, iraki és szír menekültet okolja, és azt állítja, hogy a közülük már közel 1 millió török állampolgárságot kapott menekült mind Erdogant támogatta, lévén, hogy ő tette lehetővé, hogy török állampolgárságot kapjanak. Erről nincsenek hivatalos és megbízható adatok, így nem lehet pontosan tudni, hogy mennyire tükrözi ez az állítás a valóságot.

Ugyanakkor szinte biztos, hogy nem lehet csak ezzel magyarázni Erdogan sikerét. A társadalom polarizálódása elképesztő méreteket öltött. 

„A nemzet és a török állam veszélyben van” üzenete Erdogan kampányában fő szerepet játszott. A nyugatot, a nemzetközi pénzügyi világot ellenségként kezelő kormánypropaganda szerint az ellenzék vezetője „a nyugat bábja” volt. És az ennek megfelelően kreált negatív kampányt az állami média minden pillanatban az ország legtávolibb csücskéig továbbította.

Főleg a második fordulóban öltött nagyon durva jelleget a kampány: például Erdogan választási gyűlésein is bemutattak egy videót, amelyben Erdogan kihívója terroristákkal tárgyal. A videó egyébként durva hamisítás volt, amelyet a kampány végén Erdogan is bevallott, de ezzel együtt továbbra is állította, hogy a videó kreált jellegétől függetlenül Kilicdaroglu, a kihívója, a terroristákkal együtt az ország szétszakításán dolgozik. 

Mi várható most?

Nagyon nehéz időszak vár Törökországra.

A költségvetés az utolsó tartalékait is elherdálta a választási ígérgetések során. A választási folyamat hajrájában emelték a minimálbért és a nyugdíjakat. A kormány átvállalta minden háztartás egyhavi földgázszámláját.

A nemzeti bank tartalékai már mínuszban vannak. A líra elértéktelenedésének megakadályozása érdekében piacra dobta valutatartalékait. A 2023 végén lejáró rövidtávú külföldi adósságok is nagyon aggasztóak. És ami szintén nem mellékes, hogy nemzetközi tőke a stabilitás hiánya miatt már régóta nem áramlik az országba.

Erdogannak most az ország hajóját ebben a háborgó tengerben úgy kell csendes kikötőbe kormányoznia, hogy mindeközben az ország lakosságának majdnem a fele nagyon erősen ellenzi az ő vezetését.

Milyen alternatívái vannak Erdogannak?

A választások után Erdogan előtt két lehetséges út formálódik.

Vagy a társadalmi-gazdasági konszolidációhoz vezető utat választja, és ennek megfelelően valamilyen formában társadalmi békét szorgalmazva megpróbál nemcsak a hívei számára hős vezető lenni, hanem a teljes népesség elnökének szerepében tetszeleg.

Vagy pedig tűzzel-vassal próbál rendet teremteni, és az akaratát rákényszeríteni az ország másik felére.

Sajnos ez az alternatíva látszik erősebbnek. A tegnap esti győzelmi beszéde, amelyben az ellenzék gúnyolása volt a legerősebb momentum, ezt erősíti. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig is ezt tette, de most már sokkal nehezebb lesz ezt az utat járnia. 

Mert egyrészt nagyon nagy a baj, tehát nagyon keserű lesz az a pirula, amelyet le kell nyomnia az emberek torkán. Másrészt pedig ott van vele szemben a társadalom másik fele által támogatott erős és szervezett ellenzék.

Erdogannak most már a parancsuralmi rendszerét tökéletesíteni kell, amelyről le fog hullani a demokratikus jogok utolsó látszata is.

Erdogan Putyin útját fogja járni.

Tarik Demirkan