Egy török játék: Tavla – Szabó Katalin

Aki járt már Törökországban, különösen este, lépten-nyomon békésen vízipipázó, teát iszogató, vagy/és különböző táblajátékokat játszó embereket láthatott. Ezen játékok egyike a tavla. Hihetetlen gyorsasággal tudják mozgatni a bábukat… az, aki először találkozik ezzel a játékkal, csak szájtátva áll, hogy hogyan csinálják – szinte a vérükben van. Vannak szabályos, betanulható lépések, ami miatt rettentő pörgős az egész. Az ellenfelek arcát is érdemes figyelni: a török mentalitás a déli vérmérséklet miatt, a hadaró, emelt hangú beszélgetés, heves gesztikulálások, reakciók duplán élvezetessé teszik az amúgy is érdekfeszítő játékot.

A tavla eredete

Mint nagyon sok minden, a tavla is keletről, valószínűleg Perzsiából származik. A tavla elnevezést Bizáncban kapta, különböző változatai megtalálhatóak akár Franciaországban, ahol a neve tric-trac, vagy angolszász nyelvterületeken, ahol backgammon-nak hívják, de Magyarországon is ismert ostábla néven.

Mi a cél?

Ez egy stratégiai játék, célja, hogy minél előbb leszedjük az összes saját kövünket a tábláról, illetve, hogy megakadályozzuk az ellenfelet a saját köveinek begyűjtésében. A játékot két játékos tudja játszani, 15 sötét ( jellemzően fekete ) illetve 15 világos ( jellemzően fehér ) kövekkel.

Hogyan játsszuk?

A játék alapja egy speciális, 24, világos és sötét háromszöget tartalmazó táblán játsszák. A kiinduló helyzet: ahol a két kő van a táblán, azt a részt nevezzük „ház”-nak.

Mindkét játékos dob egyet-egyet a kockával, és a magasabb pontszámot dobott játékos kezd.

Két kockával, felváltva dobnak a játékosok. Tetszés szerint a dobott értékeket összeadva egy kővel, vagy külön-külön két kővel is le lehet lépni. Ha egy követ mozgat csak a játékos, akkor arra figyelni kell, hogy mindkét értékű lépés a szabályoknak megfelelően megléphető legyen, vagyis ne legyen fal az adott helyen. Falnak a minimum 2 követ tartalmazó mezőt nevezzük. Olyan mezőre nem léphetünk, ahol az ellenfél falat épített, viszont átugorhatjuk. Ha olyan mezőre lépnénk, ahol az ellenfélnek egy köve van csak, akkor azt kiüthetjük. Ekkor az ellenfél köve a tábla középső részére, a játéktéren kívülre kerül addig, amíg az ellenfél olyan értéket dob, amellyel újra játékba kerülhet a köve. Mindaddig nem tudja folytatni a játékot, amíg a kiütött kövét nem tudja újra játékba hozni. Itt a dobott értékek nem összeadhatóak, egy kockán kell a megfelelő értéknek szerepelnie. Ha sikerül olyan számot dobnia, amilyen hely az ellenfél házában üresen áll, arra a mezőre vissza kell tennie a követ és onnan újra indítani.

Ha egyforma értékű a dobás ( pl. 4-4 ), akkor ezt duplán lehet felhasználni, vagyis 4×4-et lehet lépni, akár 4 különböző követ is lehet mozgatni.

Lehetőség van a játék folyamán passzolni is, ha nincs lehetősége a dobott értékeket ill. akár lelépni.

Akkor induljon a játék: tegyük fel, hogy a fehér játékos kezd, aki a tábla jobb felső sarkából indul, az ellenfél házából. Az óramutató járásával ellentétesen kell mozognia, vagyis a köveiui jobbról balra haladnak a tábla felső részén, aztán az alsó részen balról jobbra haladnak tovább. A sötét színnel játszó ellenfél szemben halad a fehér játékossal, az óramutató járásának megfelelően.

A befejezés, ill. a játék vége:

Ha a játékosok valamelyike az összes kövét begyűjtötte a saját házába, akkor elkezdheti leszedni azokat a tábláról. A kocka értékének megfelelő mezőn álló követ lehet levenni. Az a legjobb, ha a köveit a legkisebb értékű mezőkre tudja gyűjteni, mert ha pl. 6-ost dob, de azon a mezőn már nincsen köve, akkor a legnagyobb értékű mezőn álló követ veheti le, vagyis az 5-öst, 4-est stb.

Az a játékos nyer, aki előbb leszedi a tábláról az összes kövét.

És ezután a fontos, eldöntendő kérdés: kezdjünk új játékot, vagy együnk, igyunk valamit?

2013-04-02