Egy oszmán herceg Isztambulban: Naz Osmanoǧlu, a komikus

A török történelem iránt érdeklődők jól tudják, hogy az Osmanoǧlu családnevet az oszmán dinasztia tagjai viselik. Az Oszmán Birodalom bukását követően szétszóródtak a világban, de az utóbbi évtizedekben néhányan visszatértek közülük Törökországba. Legutóbb a komikus, Naz Osmanoǧlu tért haza, első útja pedig ősei birodalmi városába, Isztambulba vezetett.

XVII. Mehmed szultán ük-ükunokájaként (technikailag) ő a 17. az oszmán „trónon”. Valójában azonban a 19., mivel korábban két haláleset volt a családban. A The Guide Istanbulnak adott interjúban erről így nyilatkozott: „Ez szomorú hír, de egyúttal jó hír is számomra”. Azzal, hogy az oszmán szultanátust 1922-ben beszüntették, Naz titulusa: Nazım Osmanoǧlu Efendi Hazretleri – már csak formalitás. Ha ez a nagylelkű, de semmire nem szolgáló megnevezés szóba kerül egy-egy stand-up előadásában, mindig azt mondja: „Olyan, mintha azt mondanám az embereknek, hogy a brit titkosszolgálatnál dolgozom. A vendéglátó egységnél.”

Ezek után biztos többükben is felvetődik a kérdés: „Hogyan lett az oszmán királyi család egyik tagja komikus?” A válasz: színpadra állt és vicces volt. Több tévécsatornán is feltűnik, úgymint a BBC3, az ITV vagy a Comedy Central és Osmanoǧlunak már számos állandó rajongója van.

Minden összekuszálódott

Osmanoǧlu Dubajban és Jordániában nőtt fel, majd Nagy-Britanniában bentlakásos iskolába került. Jelenleg is itt él és innen irányítja komikus karrierjét. Az isztambuli előadásának legnagyobb részét török édesapja energikus személyiségének szenteli. „Apám büszke török. Anyám ugyanakkor angol. Dubajban éltünk. Így egy angol anya, egy török apa és a gyermek arab ételeket evett. Úgy gondolom a török kultúrát édesapámon keresztül ismertem meg, mely valószínűleg nem teljesen fedi a valóságot” – mondta. „Apám nagyon szókimondó, hangos és köti az ebet a karóhoz. Van véleménye, szeret mesélni és szereti, ha az emberek figyelnek rá. Szóval innen ered komikusi karrierem kezdete. Lassan-lassan el kezded mondogatni ezeket a történeteket, majd megismételed őket, és hirtelen egy mikrofon előtt találod magad és máris van egy műsorod.  És az (otthoni) kiabálás miatt nem is volt szükség mikrofonra.”

Amikor apja török nézetei ellentétesek és eléggé eltérnek a brit környezettől, a humor garantált. „Anyám és apám nagyon különbözőek. Nagyon különböző helyekről jöttek. Amikor ezek a dolgok találkoznak egymással, vicces dolgok történnek. Én mindig szószerint két félnek éreztem őket. Ezeket a különbségeket látom magamban is, amely belső konfliktust okoz” – mondja. Egyrészről ott vannak apja török szokásai, amiket nem lehet megtalálni az angol kultúrában, mint például az alkudozást, melyet a törökök csak pazarlık-nak hívnak. A Nagy Bazárba látogatók jól tudják, hogy az árus mindig akkor ajánlja a legjobb árat, amikor a vásárlók már el akarnak menni, vagy amikor tényleg nem akarnak semmit venni. Osmanoǧlu egyik jelenetében viccesen mutatja be, ahogy apja tévét akar venni egy elektronikai üzletben és fele árat adna érte, mint amennyibe a készülék valójában kerül. Amikor az eladó azt mondja, hogy az árból nem lehet alkudni, az apja nevetve tovább áll, mert azt hiszi, hogy az eladó majd utána fut egy alacsonyabb árral – persze ez sosem történik meg. Az apjának különleges verziói vannak az angol swear (magyarul: eskü) szóra is, amit szinte minden szituációban használ is. Ezeket a jelenetek kelti életre Osmanoǧlu az előadásaiban.

Osmanoǧlu első benyomásait Isztambulról az ételeken keresztül szerezte, amelyek a török kultúra alapját képezik. „Tegnap este egy hihetetlen vacsorán vettünk részt – rengeteg étel volt. Mindenki nagyon barátságos volt, még úgy is, hogy nem értettem abból semmit, amit mondtak” – mondja, majd hozzáteszi, hogy jelenleg a kedvenc étele a zellerbe csomagolt köfte, amit a Çiya Sofrasıban evett.

A kiadós vacsora után a kötelező látnivalókat nézte meg: a Topkapı palotát, a Hagia Szophiát, a Galata-tornyot és a Dolmabahçe palotát. Visszatérni a családi házba, mint fizető látogató, csalódást okozott számára, de még ebben is meglátta a humort. „A Dolmabahçe palotát holnap nézem meg, azt a helyet, ahol a nagyapám egy arany bölcsőben aludt. Fizetnem kell azért, hogy bemehessek. Miután láttam a palotát, talán már nem is akarok eljönni onnan. Talán majd azt mondom az embereknek, hogy ez a palota most már az enyém. De nem akarok kirúgni senkit – az nagyon kínos lenne.” A kérdésre, hogy titokban tervezi-e a birodalom felélesztését Isztambulban, ő csak annyit felel: „Azt hiszem először városnézésre indulok, majd lesz néhány előadásom. Utána majd meglátjuk a többit. A hatalomátvételére később is sor kerülhet.”

Forrás: The Guide Istanbul

Fordította: Kollár Kata – Türkinfo