Egy ősi phrüg város Eskişehir tartományban

Közép-anatóliai Eskişehir tartományban találkoztam Murattal és Yektával, akik meghívtak egy italra a saját kocsmájukban, és így beszédbe is elegyedtünk. Nagyon érdekes pár, számos országban jártak már és gyakran meghívták a velük dolgozó diákokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk útjaik során. Az általuk vezetett vendéglátóhelyeken olyan érzésem van, mintha csupa utazást szerető ember venne körül.

Egy videón folyamatosan ment a legutóbbi útjukról készült film, sőt még fényképeket is vetítettek az összes helyről, amelyet eddig meglátogattak. Mondanom sem kell, hogy a kocsmát rengeteg szuvenír ékesítette, az egyik legkülönlegesebb darab egy ún. koteka (a férfi nemi szervet borító speciális tokféleség) volt, amelyet Pápua Új Gineából hoztak magukkal.

Vacsora után – Murat ötletét követően – elmentünk sétálni, hogy lássunk is valamit Eskişehir éjszakai életéből. Másnap napsütéses és szélcsendes időre ébredtem. Ezen a napon Midaszhoz kellett mennem, amely körülbelül 90 km-re van Eskişehirtől. Teljesen kimerültnek éreztem magam, de végül beszálltam a lakókocsimba és Midasz városa felé vettem az irányt. Az utazásom első fele rendben volt, aszfaltozott volt az út, de ahogy közelítettem a célhoz, egyre rosszabbá vált, minden ügyességemre szükség volt, nehogy kátyúba hajtsak. Végül megérkeztem a híres phrüg városba.

A phrügök nemigazán ismertek Törökországban. Mindenki ismeri az oszmánokat, bizánciakat és a hettitákat, de igazi történelemkedvelőnek kell lenni ahhoz, hogy a phrügökről halljunk valamit: például Eskişehir i. e. 1000 körül alapították a phrügök. Kétségtelen az, hogy a leghíresebb phrüg Midasz (Mita) volt, aki bármihez is ért, azon nyomban arannyá változott. Az egyik legenda szerint még a lánya is arannyá változott, mikor hozzáért.

Phrügök végül i. e. 700 körül telepedtek le a mai Midasz városként ismert helyen, amelyet a század végén romboltak le a perzsák. Lassan újjáépült ismét, de később a rómaiak is lerombolták.

Midaszban sétálgatva az első dolog, amelyet észrevesz az ember, egy hatalmas fal, amelybe jeleket véstek, pont úgy, mint egy sírkőbe. Az erózió következtében egy hatalmas repedés vehető észre az egyik oldalán, és nekem nagyon úgy tűnt, hogy lehetetlen feladat helyreállítani. Biztosan lehet valami csinálni ezzel, különben az a rész egyszerűen le fog dőlni, vagy még jobban lepusztul. Az útikönyvem szerint ez nem egy sírhely, hanem inkább egy imahely. Az általános vélekedés úgy tartja, hogy ennek a hatalmas falnak egy mélyedésébe tettek egy arany szobrocskát, amelyet a phrügök egy különleges szertartást követően szereztek egy titkos és szent helyről.

Kissé arrébb szintén találhatóak csodálatos vésések, emellett pedig találtam egy medencéhez hasonlító dolgot. A vicces az volt, hogy ebben a „víztározóban” a phrügök egy hosszú lépcsősort véstek, amely nézett ki inkább egy alagútnak. Hihetetlennek tűnt, hogyan sikerült ezeknek az embereknek a kor egyszerű eszközeivel egy ilyen nagy medencét ásni. Hónapokat, vagy talán éveket vehetett igénybe, hogy elkészüljenek vele.

Egy kicsivel később felfedeztem még egyet. Lesétáltam a lépcsőn, majd lentről felpillantottam. Valóban lenyűgöző munka. Bemerészkedtem az alagútba, de lehetetlen volt kivenni, hova vezet, mivel beomlott az építmény. A medence egyik oldalán szintén találtam egy vésett követ. Ezek az emberek tényleg kivételesek voltak. Vajon miért vés valaki egy oroszlánt egy olyan kőbe, amelyet (valószínűleg) senki sem fog látni, hiszen víz alatt van? Minden alkalommal, mikor meglátogatok egy ehhez hasonló ősi helyet, csak még több kérdéssel távozom, mint válasszal. A régészet nagyon frusztráló hivatás lehet: rengeteg kérdés viszont nem rendelkezhetünk elegendő válasszal.

2012-03-28
Wilco Van Herpen beszámolója – Hürriyet Daily News (ford. Z.Á)