 Keller Csilla vagyok, nemzetközi tanulmányok szakos főiskolai hallgató az egri Eszterházy Károly Főiskola, Politológia Tanszékén. Jelenleg Erasmus Ösztöndíj keretén belül résztanulmányokat folytatok egy törökországi egyetemen, Trabzonban. 2008 tavaszán pályáztam meg az Erasmus Ösztöndíjat egy kedves barátnőmmel. Áprilisban kaptuk meg a lehetőséget a tanulmányaink folytatására a trabzoni Karadeniz Teknik Egyetemen. A választásom első körben azért eset Törökországra, mert már régebbről érdekelt a török kultúra, a török életmód. Nem csak élménybeszámolókat hallgatni, könyveket olvasni akartam Trabzonról, Törökországról, hanem én magam is szerettem volna átélni, átérezni milyen lehet a török kultúrában, török emberekkel, török szokásokkal együtt élni. A döntésemnél első sorban a szüleim véleményét kértem ki, akik vegyes érzelmekkel voltak az iránt, hogy elengedjenek maguktól. Ők is tisztában voltak azzal, hogy a jövőm szempontjából mekkora lehetőség áll előttem, így a teljes támogatásukról biztosítottak. A főiskolás éveim alatt több török diákkal ismerkedtem meg, akik Trabzonból jöttek Egerbe. Velük a barátságok megmaradtak, így könnyebb volt ide érkezni, hogy már vannak itt barátaink. 2008. szeptember 5.-én indultunk útnak Budapestről. Odaérkezésünkkor 3 napot töltöttünk Isztambulban Trabzon előtt. Egy nagyon kedves isztambuli barátunk színesítette meg a 3 napunkat. Isztambulból mindent láttunk, ami csak belefért a hétvégébe.  Ellátogattunk a Blue Mosquehoz, a Galata Towerhez, a Taksimhoz, hajóztunk a Bosporuson, vásároltunk a Kapalı ςarșıben. Sétáltunk nagyokat Isztambul forgatagában. Majd szeptember 8.-án eljött az idő búcsút venni barátunktól és új szerelmünktől, Isztambultól. Esti órákban érkeztünk meg Trabzonba. Az utazás nagy izgalommal telt el. El se tudtuk képzelni a nagy készülődésben, hogy milyen nagy fordulatot vesz az életünk! A repülőgépből kiszállva elkezdődött egy új élet itt, Trabzonban. Még az est folyamán el is foglaltuk a kollégiumi szállásunkat. Az első perctől kezdve mindenki segítőkész volt velünk. Az egyetem Nemzetközi Kapcsolatok irodájának a munkatársai, a mentorunk, a koordinátorunk segített az első napok nehézségeiben. A mai napig is bizalommal fordulhatunk hozzájuk. Egyébként is jellemző az itteni emberekre a segítőkészség. Az első hetek szervezett programokkal teltek el. Kirándultunk a Sumela Manastırınél, az Uzungölnél. Megmutatták nekünk az Ayasofya Müzesit, az Atatürk Pavilont. Szerveztek esti programot a Boztepére, szórakozóhelyekre.  Lassan elkezdtünk ismerkedni a környezetünkkel is. Mivel Trabzon nem egy turista központú hely, így furcsán néztek, néznek ránk, amikor meghallják, hogy nem törökül beszélünk. A leges legtöbb helyen kedves, érdeklődő pillantásokat kaptunk eddig. Nem írnék igazat, ha nem vallanám be, hogy ugyanúgy megkaptuk a „rossz” indulatú nézéseket is. Viszont a világ így kerek. Amikor próbálkozunk a török nyelvtudásunkat használni, ami legtöbbször vicces helyzeteket szül, az első kérdések között szerepel:”Ha már Törökország akkor, miért pont Trabzon?” A másik jellemző szituáció, ha meghallják, hogy nem törökök vagyunk, összesúgnak a hátunk mögött és mondják egymásnak:”yabancılar, yabancılar”, „külföldiek, külföldiek”. Ez után szokott következni, hogy van, aki teával kínál minket, vagy beszélgetni próbál velünk, esetleg akciót, indirimet ad. Amikor meghallják, hogy magyarok vagyunk, azt felelik mosolyogva: „török magyar jó barát”. Trabzonban található egy Türk-Macar barátság park is. Trabzonnak Szigetvár a testvér városa. Ahogy teltek a napok, úgy ismertük meg egyre jobban Trabzont és szereztünk barátokat. Azok a barátaink közül, akik Törökország más régiójából jöttek, páran mondták, hogy néha ők is „idegennek” érzik magukat ebben a városban. Állandó beszédtéma közöttünk ennek az „idegen” érzésnek a lehetséges okai. Úgy gondolom, ez azért lehet, mert Trabzon nem egy turista célpont. Ez lenne az egyik ok, a másik, Trabzon egy konzervatívabb, zárt közösséget alkotó része Törökországnak. Itt mindennél fontosabb a család és a barátság. Az emberek tudnak bízni egymásban és bíznak is. Segítenek egymáson, mások problémáit is sajátjuknak érzik. Nem divat a lopás. Az első tapasztalataink közé tartozik a Ramadan. Máshogy éltük meg a Ramadant Isztambulban és máshogy Trabzonban. Amíg egy isztambuli étteremben délután 4 órakor tudtunk enni, addig itt Trabzonban már 4 órakor nem lehetet. Viszont, mikor lement a nap és lehetet enni, még ilyet mi sosem láttam, szó szerint mindenki és minden megállt. Csak a tányérok zaját lehetett hallani. Az éttermek az asztalaikat az úttestre pakolták ki. Mindenki ott evet, ahol éppen érte az idő. Itt kell elmondanom, a török konyháról tudni kell, hogy nagyon finom. Például a zöldség félék mindhárom étkezésnél megtalálhatóak. A török sajtok, a kenyér, a sütemények mind finomak. A levest citrommal eszik. Minden sarkon lehet kapni kebapot, dürümöt, lahmancut. Általában az egyetemen levő éttermekben szoktunk étkezni. A kínálat színes, az adag bőséges. Olcsóbban jövünk ki, ha étkezdében eszünk, mintha magunknak főznénk. Az egyetemnek két campusa van: az egyik a Main Campus a másik a Fatih Campus. Az egyetemen 10 Erasmusos diák tanul. Mi, magyarok vagyunk öten, két spanyol lány, egy litván fiú, egy litván lány, valamint egy román fiú. A két spanyol lánnyal egy szakon tanulunk.  A tantárgy felvételkor a Törökországgal kapcsolatos, illetve a török kultúráról szóló tárgyakat helyeztük fókuszba. Most 5 tantárgyunk van: 1. Atatürk’s Principles and Revolution of History, 2. Public Management, 3. Turkish Language, 4. Turkey and Turksih World, 5. Turkish Political History. Az óráink délutáni időpontokban vannak. Az órák hangulata nagyon barátságos és közvetlen. A professzorok teával, kávéval kínálnak meg minket. Teázás, kávézás közben merülünk el a tantárgy részleteiben. Az öt tárgy közül a Public Management a kedvencem. Igaz nem kifejezetten Törökországról tanulunk ezen a kurzuson, viszont a tanárunk nagyszerű. Az órái érthetőek és érdekesek. Az összes tantárgyunkat angol nyelven hallgatjuk. A török nyelv elsajátítását is komolyabban gondoltuk a spanyol barátainkkal, így októberben beiratkoztunk az Ankarai Egyetem Tömer nevű nyelviskolájába. Trabzonnak egy másik tulajdonsága, hogy igazán kevesen beszélnek angolul. Így a török nyelvtudásunkkal kell boldogulnunk sok helyzetben. A 2 hónapos tanfolyam alatt a török nyelv alapjait tanulhattuk meg. A következő félévben mindenképpen terveim között szerepel tovább folytatni a nyelviskolát.  A mi szakunk a Main Campusban van, így ott van a szállásunk is. A szállás alatt teljesen különálló kis lakást értek. A lakás magába foglal egy fürdőszobát, egy konyhát, egy szobát. Minden helység teljes felszereléssel működik. Az épületben van internet is. A török diákoknak nem koedukált a kollégiumuk. A lányok külön épületekben vannak és a fiúk is. Külön szabályzata van a kollégiumoknak. A lányoknak hétköznap legkésőbb este 22:30-ra, hétvégente 23:00 órára kell visszaérkezniük. Az albérletek is hasonló felállásban működnek. A házakra ki van írva, hogy fiú vagy lány diák ház. A tulajdonos írja a szabályokat, mint például a fiúk nem vihetnek haza lány barátokat és a lányok nem vihetik haza fiú barátaikat. Az alkohol haza vitele is tiltott. Általában este 11, vagy éjfél a maximum visszaérkezési idő a szállásukra. A trabzoni szülőkre igaz különösen, hogy nem szívesen engedik a gyereküket más nagyvárosba tanulni. Ennek az oka, hogy itt szeretnék őket tartani, valamint veszélyesnek találják. Veszélyesnek találják, mert a távolból nem tudják, kikkel barátkoznak, hova és hogy járnak szórakozni. Itt a szórakozás máshogy értendő, mint otthon. Ami meglepett minket, hogy a lányok nem járnak fiúk nélkül éjszakai szórakozóhelyekre.  A lányok társaságában mindig látni minimum egy fiút, aki (szó szerint) felelősségének érzi megvédeni őket. Mi ahhoz vagyunk szokva, hogy összegyűlik a baráti körünk és neki vágunk az éjszakának. Ha valakinek ezt így elmeséltük meglepődve nézett minket, és kérdezett vissza:”hogyan mertek így mozogni az éjszakában?”. Mindenképpen megemlítést érdemel a fiúk udvariassága. Egyik este elmentünk egy beülős helyre, ami teljesen tele volt. A pincérhez odalépett egy fiú és mondta, hogy ők átadják az asztalukat nekünk. Mi mondtuk, hogy nem szükséges, viszont Ők ragaszkodtak hozzá. Ez csak egyetlen egy példa volt a sok közül. A fiú barátaink nem szoktak minket egyedül hagyni. Mindig vigyáznak ránk. Mások a fiúk udvarlási szokásai is. Népszerű a levél küldése. Egyszer-kétszer előfordult, hogy valahol voltunk és a pincérrel küldtek egy kis papírra vetett pár sort. Szerintem ez azért is fordul velünk elő többször, mert külföldiek vagyunk. Akárhol voltunk eddig és később visszamentünk arra a helyre, mindenhol, minden alkalommal emlékeztek ránk. Ez mutatja, hogy itt tényleg nincsenek turisták, ha vannak is, akkor csak elvészve. Trabzonnak vannak több specialitásai is, amit én kiemelnék az a Kolbastı nevű tánc. Egy kész élmény látni, amilyen lendülettel, élvezettel és amennyi energiával táncolják a fiatalok. Amióta itt vagyok nézője vagy a Trabzonspor focicsapat mérkőzéseinek.  Erőteljes élményt nyújt végig nézni azokon a trabzoni embereken, akik teljes átéléssel néznek egy Trabzonspor meccset. Mindenhol megtalálhatók és kaphatók a szurkolói felszerelések. Egy másik meghatározó élmény Törökországban, a Derviș. Sajnos még nem volt szerencsém élőben látni. Remélem a jövőben lesz alkalmam élőben is átélni egy Derviș műsort. Az én véleményemben egy pozitív kép alakult ki az itteni életről, az emberekről, a városról. Imádom, hogy ahol, és amikor csak lehet énekelnek, táncolnak az emberek, a levest citrommal eszik, a sütemények mézben úsznak, a dolmușok zsúfoltak. Az elmúlt hónapok történései alapján pályáztuk meg az Erasmus Ösztöndíjat a következő félévre is. Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy maradhatunk még egy szemesztert Trabzonban. Az elmúlt félévben nagyon sok minden történt, amik változást hoztak az életembe. A tervek, az álmok száma csak gyarapodtak! Születtek igaz barátságaim. Megismertem jobbnál jobb embereket. A régi török barátaimmal erősebb lett a barátság. Összességében el kell, hogy mondjam: életem legjobb döntése volt Trabzon, Törökország! |
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
