Még egy szörnyű bányaszerencsétlenség sem hasonlítható össze sok ezer áldozatot követelő földrengéssel, de a nyugat-törökországi Soma tárnájában elpusztult vagy a földalatti járatokban bennrekedt bányászok mostani tragikus sorsa Törökországban és külföldön némelyeket mégis ilyen összehasonlításra késztethet. A törökök emlékezetében felmerülhet, hogy a hatóságok miképpen viszonyultak az 1999. augusztus 17-én az északnyugat-törökországi Izmit ipari övezetében bekövetkezett földmozgás hatalmas pusztításához. Akkor a hadsereg és a katasztrófa elhárítás elsősorban a gölcüki haditengerészeti támaszponton szolgáló tengerészek mentésével volt elfoglalva, és csak késve kezdték meg a polgári lakosság megsegítését. Akkor a lakosság éppen a kormány és az állam hatékony szolidaritását hiányolta. S az emiatti jogos felháborodás a tizenhétezer ember halálát okozó természeti katasztrófa után a politikai vezetés súlyos tekintélyvesztésével járt. Ez kimutathatóan hozzájárult az egész akkori vezető politikai garnitúra szinte teljes parlamenti megsemmisüléséhez, egy új párt, a mostani kormánypárt választási diadalához 2002 novemberében.
Most éppen ezt a már több mint tíz éve kormányzó Igazságosság és Fejlődés Pártját (AKP) és kormányát érheti az a vád, hogy az ugyanitt korábban előfordult halálos balesetek ellenére folyamatosan elutasította, hogy vizsgálatot indítsanak. 2013. október 23-ikára még jól emlékezhetnek a politika és a parlamenti viták iránt érdeklődő török állampolgárok. A török nagy nemzetgyűlésben ugyanis azon napon vitát tartottak arról, hogy kit terhel a felelősség azért a súlyos bányaszerencsétlenségért, amely szintén Somában történt. Az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) javasolta, hogy alakítsanak törvényhozási bizottságot az ottani korábbi munkabalesetek okának feltárása céljából. A szoiáldemokrata színezetű párt indítványát támogatta a szélsőjobboldali Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) és a kurd Béke és Demokrácia Pártja (BDP). Az abszolút többséggel kormányzó AKP azonban elzárkózott az ügy felkarolásától, sőt ez év áprilisában sikerült véglegesen levennie a napirendről a szükséges vizsgálat gondolatát. A vezető német napilapok egyike, a konzervatív Frankfurter Allgemeine (FAZ) délkelet-európai tudósítója Isztambulban valószínűnek tartja, hogy a következő napokban az a kérdés fogja uralni a politikai napirendet, hogy annak idején miért is szavazták le az említett parlamenti javaslatot. Főleg pedig mivel indokolták eljárásukat? Emellett szintén aligha fogják mellőzni a szónokok, hogy a bányaüzem tulajdonosait milyen kapcsolatok fűzik a kormánypárthoz.
Az a körülmény ugyanis, hogy a kormány állandóan vonakodott kivizsgáltatni a korábbi eseteket, a tudósító, Michael Martens szerint már csak azért is szembeötlő, mivel a tartományban sorozatosan történtek halálos kimenetelű munkabalesetek. A már említett tavaly októberi baleset következtében egy ember meghalt, 21-en megsérültek. Az ok: tűz ütött ki a szénbányában. A tartomány kormányzója akkor a szerencsétlenség lefolyását a mostanihoz hasonlóan ecsetelte. Leégett egy kábel, amitől tűz keletkezett a tárnában. A munkásokat sikerült kimenekíteni a füstből és a lángok közül, egyikük azonban a kórházban belehalt sérüléseibe. Néhány hónappal korábban, 2013 júliusában, a tartományban újra előfordult halálos bányaszerencsétlenség. Egy ember életét vesztette föld alatti robbanás következtében. És még korábban, 2013 februárjában a somai bánya egy része beszakadt, a törmelék halálra zúzott egy bányászt. A mostani szörnyű szerencsétlenséggel ellentétben ezek a korábbi balesetek nem keltettek országos döbbenetet. Jelenleg azonban más a helyzet, s ennek a fokozott országos figyelemnek az ébren tartásáért – természetesen a szerencsétlenség lényegesen súlyosabb is – mindent megtesz az ellenzéki CHP. A párt delegációt is küldött a helyszínre.
Az FAZ felidézi, hogy a hivatalos török statisztikák is egyértelművé teszik a munkabiztonság kirívó hiányosságait a török bányaüzemekben. Tavaly decemberi adatok szerint az összes munkaköri balesetek 10,4 százalékát bányákban és kőfejtéseken történt balesetek alkotják, jóllehet ebben az ágazatban a török munkavállalóknak csak kevesebb, mint két százalékát foglalkoztatják. A fém- és építőiparban szintén átlagon felüli gyakoriságúak a balesetek, amelyek munkások halálával vagy tartós munkaképtelenséggel járnak. A lap ismerteti Hüseyin Ceylannak, a Kırıkkalei Egyetem előadójának 2011-es kutatási eredményeit, amelyek szerint Törökországban évente 1150 munkás hal meg, 1900 pedig tartós fogyatékosságot szenved munkabalesetek következtében. A legveszélyesebb munkahelyek a bányászatban, a fémiparban, valamint a nem megfelelően biztosított építkezéseken találhatók. Ezekben az ágazatokban történik a munkabalesetek 46,4 százaléka és a halálos balesetek 41,1 százaléka. A bányákban legtöbbször tűz okoz balesetet, miként most Somában. Bár többször törvényt hoztak a munkabiztonság növeléséről, más kérdés, hogy aztán betartják-e az előírásokat.
Csupán az idei esztendő első hónapjaiban török szakszervezeti adatok szerint az összes ágazatban több mint 270 ember vesztette életét munkabalesetek következtében. “Törökországot még mindig súlyos probléma elé állítja az a tény, hogy foglalkozása körében évente átlagban 73 937 embert ér baleset és ezzel kapcsolatban 1152 a halálesetek száma” – állapította meg az egyetemi kutató, aki már három éve azt ajánlotta, hogy az állam vezessen be rendszeres biztonsági felügyeletet, és hozzon létre adatbankot a munkabalesetek leírására. Ez lehetővé tenné a veszélyforrások gyorsabb és jobb feltárását. A Somában történt tragédia azonban azt mutatja, hogy a politika nyilvánvalóan nem tette magáévá ezt a javaslatot – írja a német tudósító.
E sorok írója ehhez hozzáfűzi a maga kérdését: milyen politikai következményekkel járhat – és jár-e egyáltalán valamiféle következménnyel – a kormány e tragikus esetben is feltárult “munkabiztonsági hanyagsága” az AKP népszerűségére nézve, különös tekintettel az augusztusi közvetlen elnökválasztásra, a kormányfő esetleges jelöltetésére?
Flesch István – Turkinfo
id.flesch.istvan@me.com
2014-05-15