Két brit filmrendező felhívta a figyelmet egy kampányoló ügyvédre és ügyfeleire a nőgyűlölet és a veszélyes török politika leleplezése érdekében.
Öt éven át készült a film a Dying to Divorce
Nem is olyan régen Kubra és Arzu egészséges fiatal török anyák voltak, alig várták, hogy felnevelhessék gyermekeiket. Ma sajnos már nem ez a közös ezekben a karizmatikus, határozott nőkben. Jelenleg mindketten azon férjek által elkövetett erőszakos támadások megsérült túlélői között vannak, akik úgy gondolták, hogy joguk van halálos sérülést okozni feleségüknek.
Idén ősszel a két anya a Dying to Divorce című, brit gyártású, múlt héten bemutatott dokumentumfilm lenyűgöző sztárja, amelyet éppen most jelöltek Oscar-díjra a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában. A film megdöbbentő érzékenységgel leplezi le a gyilkos nőgyűlöletet és a veszélyes politikát Törökországban, ahol minden harmadik nőt elképesztő módon éri családon belüli erőszak.
A dokumentumfilm a 16 Days of Activism című ENSZ-kampánnyal egy időben jelent meg, és Chloe Fairweather rendező, valamint barátja és producere, Sinead Kirwan öt évnyi elkötelezettségével készült.
A pár, akik a bristoli egyetemen ismerkedett meg, azután vágott bele a dokumentumfilm elkészítésébe, miután Fairweather találkozott Arzuval Törökországban, egy másik projekt forgatása közben. Azóta ő és Kirwan számos kihívást leküzdöttek, beleértve a pénzért folytatott, ismétlődő harcokat és a török jogrendszer által kiszabott hosszas várakozási időket.
Sokszor éreztem azt, hogy nem lehet befejezni a filmet, de ez volt a jó abban, hogy Sinead ott volt. Ha egyikünk elbukott, a másikunk bátorított. Nagyon örülök, hogy a BAFTA az Oscar-díj jelöltjének választotta, részben azért, mert nagyon kockázatos lett volna, ha Törökországon belül készítik el az ottani filmesek, bár nagyon fontos történetről van szó
– fejtette ki Fairweather.
Aki minden erejével azon van, hogy változást érjen el
A dokumentumfilm középpontjában Ipek Bozkurt, a kampányoló török ügyvéd és aktivista munkája áll, aki Kubrát és Arzut mások támogatásával együtt végigkísérte a szörnyű sérülések fájdalmas következményein, és segített nekik vádat emelni férjük ellen.
Bozkurt a hétvégén Nagy-Britanniában tartózkodik a premieren, és a Guardiannek elmondta, továbbra is eltökélt szándéka, hogy felvegye a harcot a török igazságszolgáltatási rendszer előítéletei ellen, és társaival együtt dolgozik azon a nőgyilkosság-ellenes platformon, amelyet más török ügyvédekkel együtt hozott létre a túlélők és az áldozatok családjának támogatásáért.
Elképesztő, milyen gyorsan változtak a dolgok Törökországban. Nincs semmi túlzottan drámai abban, ahogy Chloe elmeséli ezeket a történeteket. Valódi visszafogottság van, de a sérülések magukért beszélnek – nyilatkozta Bozkurt.
Két anya tragikus története
Kubra a londoni Bloomberg Newsnál dolgozott televíziós műsorvezetőként, amikor megismerkedett férjével, Neptunnal, aki akkoriban producerként dolgozott. Együtt költöztek vissza a nő törökországi rokonaihoz, akik nagy örömmel fogadták a párt. Azonban két nappal lányuk születése után a férje vita közben négyszer megütötte a tarkóját. Súlyos vérzést szenvedett, ami miatt kezdetben nem tudott beszélni vagy járni. Férje azt állította, hogy felesége agykárosodása a császármetszés eredménye, és semmi köze a koponyáját ért nyilvánvaló traumához.
Arzu története talán még sokkolóbb. Minden bizonnyal leleplezi azt a kulturális környezetet, amely a török férjek számára azt a jelenséget adja, amit Bozkurt „tényleges büntetlenségnek” nevez minden olyan erőszakért, amelyet jónak látnak feleségükkel szemben.
14 évesen Arzut apja feleségül adta egy nála 10 évvel idősebb farmerhez. Gyermekei születtek, mielőtt a kapcsolatban fennálló feszültségre hivatkozva bántalmazták volna az asszonyt. Amikor Arzu válást kért, hét puskagolyót lőtt közvetlen közelről a lány lábába és karjába. Ahogy Fairweather filmje elmeséli, könyörgött neki, hogy ne lője le a karját, hogy továbbra is vigyázhasson a gyerekeikre, a férfi figyelmen kívül hagyta. A tárgyalásra várva a férj kifejti, hogy tetteit felesége viselkedésének elkerülhetetlen következményeként látja.
A film bemutatja, hogyan kampányolnak az autokrata török elnök, Recep Tayyip Erdoğan által bevezetett törvényi változtatások és az anyák szentségével kapcsolatos hagyományos török kulturális eszmék ellen, melyek arra utalnak, hogy minden nőnek otthon kell maradnia.
A filmet már európai filmfesztiválokon is dicsérték, számos jelölést és díjat kapott. Ám Isztambulban, ahol minden évben rangos filmfesztivált rendeznek, a török programozók úgy döntöttek, hogy a film túlságosan provokatív a vetítéshez.
Bozkurt úgy véli, sokan mostanra kiábrándultak az életükre rótt korlátozásokból és a jelenlegi rezsim alacsony státuszából, így ennek és a filmnek köszönhetően van remény.
Forrás: contextus.hu