A történet vezérfonala a félreértés és a hazugság. Szinte kivétel nélkül ez a két dolog okozza a bonyodalmakat a sorozatokban – és az életben is. Persze nevetésre is ad okot, néhány esetben ez talán megbocsátható.
Nazli húga, Asuman nagyon csúnya dolgot követ el Ferit családja ellen, ami nem csak csúnya dolog, de büntetendő is. Nazli elítéli Asuman tettét, de a húga, ezért hallgat. Illetve többször próbálja Feritnek elmondani, de valahogy ez mindig elmarad. És a lavina elindul. A hazugság hazugságot szül, és egyre nagyobb bonyodalmak alakulnak ki. A hazugság hosszú távon sosem kifizetődő.
Ha meghalljuk a hazugság szót, pejoratív érzések kerekednek bennünk. Senki sem szereti, ha hazudnak neki. De tegyük a szívünkre a kezünket. Ki mondhatja el magáról azt, hogy soha életében nem hazudott? Talán most felborzolom a kedélyeket, de szakmai és élettapasztalatomból tudom, hogy a hazugság bizonyos szempontból elfogadható. Szinte hallom a felhördülést. Bizonyos szempontból! Miért? Azért, mert abban a pillanatban, abban az élethelyzetben ez a megoldási stratégia áll az illető rendelkezésére, hogy megvédje saját magát vagy mást. Saját érdekeit védi ezzel. Főiskolai éveim alatt az egyik tanárom azt mondta: A kliensnek joga van hazudni. Akkor én nagyon elcsodálkoztam és – bevallom – felháborodtam. Hogyan tudnék én segíteni neki, ha ő nem őszinte hozzám. Későbbi munkám során bebizonyosodott, hogy ez bizonyos szempontból elfogadható.
Előfordult már, hogy megpróbáltuk jobb színben feltüntetni magunkat, mondjuk egy jobb állás érdekében? Vagy új szerelmünknek a kedves, aranyos oldalunkat mutattuk? Talán a munkánkkal, korunkkal, családunkkal kapcsolatban is mondhattunk olyat, ami nem fedi a valóságot. Talán nincs is ezzel olyan nagy baj, ha inkább az előnyeinkre hívjuk fel a figyelmet, így gyengeségeinket eltakarjuk. Az is biztos előfordult már, hogy idős embernek vagy gyermeknek nem mondtuk el az igazságot, nehogy megbántódjon. Mindannyian hazudtunk kisebb-nagyobb mértékben. Amivel nincs is nagy probléma, ha tudjuk, szem előtt tartjuk, hogy a hazugságnak következményei vannak. A Dolunay szövevényes története is a hazugságra és annak következményeire épül. Hópehelyből lavina keletkezik. Következményei a csalódottság és a bizalomhiány, a többiről nem is beszélve.
Mondhatják, hogy ebben a hazug világban hogyan lehet akkor érvényesülni, élni? És talán most automatikus reakcióként belép az önigazolás is. Régi közhely, de igaz, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
Nos, tuti recept nincs. Viszont vannak tuti tippek. Ha valaki megkér arra, hogy állítsunk valótlant, érdemes már az elején elzárkózni, határozottan elutasítani a partnerséget.
Ha már mindenképp olyan helyzetbe kerültünk, érdemes a negatív oldalt elismerni, és inkább a tények pozitív oldalára helyezni a hangsúlyt.
Ne ígérjünk meg semmit, csak ha biztosak vagyunk abban, hogy teljesíteni tudjuk. Ez főként érvényes gyermekekre és idősekre. Ők érzékenyebbek az ígéretekre. Megjegyzik, számon kérik. Ők készpénznek veszik az ígéretet. Ha nem teljesítjük, csalódottak lesznek és elveszítjük a bizalmukat. Inkább érdemes azt mondani, hogy megtesszük a tőlünk telhetőt.
Érdemes a kényes helyzeteket elkerülni. Ha már benne vagyunk, határozottan és nyugodtan elismerni tévedéseinket. Ez nagyon fontos. Ettől (is) leszünk hitelesek a másik ember szemében. Cseppet sem gyengébbek! Lehet megoldást felajánlani a problémára, vagy éppen megkérdezni, hogy a másik fél milyen alternatívát javasol.
Számtalan „tuti tipp” lehet még a hazugság ellen, ez a pár gondolat a teljesség igénye nélkül íródott le. Ahogy a hazugságnak ezer színe van, úgy a megoldása is ezerszínű.
Végezetül egy kis irónia: Az igazmondás a lusta ember erénye. Ugyanis fárasztó lenne mindig visszaemlékezni arra, hogy kinek mikor milyen valótlanságot mondott.
Berki Mariann – Türkinfo