Dobozi legendája

A legenda az 1526-os mohácsi vészt követően történt. Dobozi Mihály feleségével együtt a törökök elől lóháton menekült, azonban a sereg utolérte őket, amikor Farmosi Ilona arra kérte férjét, hogy szúrja le, ezzel mentve a férfi életét…

Egykoron Dobozi Mihály Alcsútdoboz település kisnemese lehetett. A vörös süveges akindzsik, szablyával és íjjal felfegyverzett portyázóseregek voltak, akik rettegésben tartották a környék lakóit. A Gerecse völgyénél, Marót(h) falu mellett a főként jobbágyakból verbuvált sereg szekértáborokban rejtőzött el a török portyázók elől. A törökök kezdetben nem tudták bevenni a tábort, sőt a magyar csapatok súlyos csapásokat mértek rájuk, de végül megkezdődött az „ostrom”. Dobozi Mihály – aki maga is hősiesen küzdött a csatákban – a kitöréskor Farmosi Ilonával lóháton menekülésnek indult. Azonban a ló nem sokáig bírta a hátán a házaspárt, roskadozni kezdett. A feleség könyörgött férjének, hogy szúrja le, ezzel könnyítve férje menekülését. Házastársa hosszas kérlelés után leszúrta hitvesét, hogy felesége ne kerüljön török kézre, nem sokkal később azonban Dobozi Mihály is odaveszett a csatában.

A történet részlete így olvasható Istvánffy Miklós nádori helytartó „A magyarok története” című munkájában: „Emlegetik Dobozi Mihály kiváló vitézségét és híres tettét. Amikor ugyanis a maga mögé ültetett és őt szorosan átölelő feleségét, a ló gyorsaságában bízva, biztos helyre akarta vinni, de mégsem tudott elmenekülni, miután feleségét előbb leszúrta, hogy az ellenség kezére ne kerüljön, ő a sűrű ellenség közé vágtatott, s őt is ugyanúgy lemészárolták…”

Egykoron Dobozi Mihály Alcsútdoboz település kisnemese lehetett. A vörös süveges akindzsik, szablyával és íjjal felfegyverzett portyázóseregek voltak, akik rettegésben tartották a környék lakóit. A Gerecse völgyénél, Marót(h) falu mellett a főként jobbágyakból verbuvált sereg szekértáborokban rejtőzött el a török portyázók elől. A törökök kezdetben nem tudták bevenni a tábort, sőt a magyar csapatok súlyos csapásokat mértek rájuk, de végül megkezdődött az „ostrom”. Dobozi Mihály – aki maga is hősiesen küzdött a csatákban – a kitöréskor Farmosi Ilonával lóháton menekülésnek indult. Azonban a ló nem sokáig bírta a hátán a házaspárt, roskadozni kezdett. A feleség könyörgött férjének, hogy szúrja le, ezzel könnyítve férje menekülését. Házastársa hosszas kérlelés után leszúrta hitvesét, hogy felesége ne kerüljön török kézre, nem sokkal később azonban Dobozi Mihály is odaveszett a csatában.

A történet részlete így olvasható Istvánffy Miklós nádori helytartó „A magyarok története” című munkájában: „Emlegetik Dobozi Mihály kiváló vitézségét és híres tettét. Amikor ugyanis a maga mögé ültetett és őt szorosan átölelő feleségét, a ló gyorsaságában bízva, biztos helyre akarta vinni, de mégsem tudott elmenekülni, miután feleségét előbb leszúrta, hogy az ellenség kezére ne kerüljön, ő a sűrű ellenség közé vágtatott, s őt is ugyanúgy lemészárolták…”

Forrás: honvedelem.hu