Denschwam résztvett az I. Ferdinánd király által az 1550-es években kiküldött és Verancsics és Zay által vezetett követi úton, mellyel Szulejmán szultánt keresték föl.
A hosszú, évekig tartó követségi út nem sikerült, de Dernschwam útikönyve kincsesbánya korának viszonyai megértésében. Engem például meggyőzött arról, hogy – bár eredetileg magyar Szapolyai-párti voltam – mégis I. Ferdinánd volt a jobb választás (az igazán nem könnyű választásban).
Nagyon is tudható, mit jelentett a Habsburgok uralma Magyarországon. Erre a sok közül csak egy idézetet veszek Forgách Ferenc – aki a Habsburgok egyik vezető politikusa volt: alkancellár – krónikájából:
„Felsorolták ezután, hogy Balassa meg a németek miféle gaztetteket és jogtalanságokat, károkat és gondokat okozták, mert a katonaság ekkor is, mint már korábban is mindig, szerte kószált a falvakban; ahova bevetődött, elhurcolta a jószágokat és a mindenféle élelmiszert; szállásadóikat és asszonyaikat levetkőztették, az iparosokkal ruhákat csináltattak, rengeteg embert irgalmatlanul legyilkoltak, sok falut és községet felgyújtottak és mindebben nem tettek különbséget főurak nemesek vagy mások között, úgyhogy senki háza sem mentesült ezektől a csapásoktól.
… ellenség módjára tomboltak, csapatonként vagy csak úgy összeverődve kószáltak, nemcsak a parasztokat, hanem az útjukba akadókat is fosztogatták, az ellenszegülőket pedig felkoncolták. Mintha ellenség földje volna, tűzzel-vassal pusztították, dúlták; amennyire csak portyázásaik során elvetődtek, minden épületet, egész falvakat leromboltak és földig égettek. Amikor a rettegés a távolabb élőkre is kiterjedt, elnéptelenedett a környék.” A cikk folytatása