Csillagvizsgáló állt egykor a Gellért-hegy csúcsán

A ma a Citadella által elfoglalt területen kétszáz évvel ezelőtt az európai csillagászattörténet egyik fontos épülete állt.

A Citadellának otthont adó, 139 méterrel a Duna fölé magasodó Gellért-hegyen már közel kétezernégyszáz évvel ezelőtt is állt település, hiszen a Dunántúlon, illetve Buda környékén a helyiekkel teljes békében élő kelták (eraviszkuszok) itt hozták létre az egyik fontos, sánccal körbevett településüket. Közösségük a rómaiak érkezésével se tűnt el, noha a lakókat a stratégiailag fontos hegytetőről Aquincumba telepítették át, bár a III. századig még itt állt a vallási központjuknak tekinthető Iuppiter Teutanus-templom.

A török korban palánkvár állt a tetőn, sőt, ott temették el a szentként tisztelt papjukat, Gürz Eliászt, aki miatt a hegy búcsújáró hellyé vált. Ez Buda visszafoglalása után sem változott meg, köszönhetően az 1715-ben felépült gellért-hegyi kálváriának, ami hiánytalanul a húszas évekig (az utolsó darabja pedig egészen 1951-ig) vonzotta az embereket.
Szüreti mulatság (a hegy oldalában egykor jókora szőlőültetvények hűzódtak), húsvéti ünnep, illetve körmenetek tették élettelivé a hegyet, a XIX. század azonban óriási változást hozott.

Az átalakulás a nagyszombati egyetem 1777-es Budára (majd 1784-ben Pestre) költözésével kezdődött, hiszen az intézménynek oktatási épületek, illetve botanikus kert (ennek helyén áll ma a két világháború közti modern építészet egyik legszebb, érintetlen példája) mellett egy jó helyen lévő csillagvizsgálóra is szüksége volt, hiszen az ideiglenesen az uralkodó által nem használt, a Pestre költözésig egyetemként használt királyi palota tornyában 1780-ban épült csillagda már nem felelt meg az igényeknek.

Folytatás

Forrás: 24.hu