Célszerű információk törökországi autós utazáshoz – 2006.

Nyaralásom összefoglalójával szeretnék segíteni mindazoknak, akik kocsival vágnak neki a török útnak. Bíztatok mindenkit ezzel a kalanddal, mert megéri, sok sok élménnyel lesznek gazdagabbak.

2006. június 14-30. között Suzuki Vitara terepjáróval (6 éves autó) törökországi túrára mentünk a Törökbálint- Belgrád – Szófia – Plovdiv – Edirne – Izmir – Szelcsuk útvonalon. 4.000 km-t tettünk meg az oda-vissza úton + a helyi kirándulások, átlagban 5,8 lit/100 km fogyasztással. Pénzváltás 1 EUR = 86,5 szerb dínár (CSD) 1 EUR= 1,94 bolgár leva (BGN) 1 EUR= 1,98 új török líra (YTL) 1 USD = 1,6 új török líra (YTL) Általában mindenütt célszerű a határon váltani, mert pl. a szerb és török sztráda díjak, a tankolás út közben, Törökországban a komp díj fizetése kényelmesebb és biztonságosabb helyi valutában Törökországban érdemes odafigyelni arra, hogy szombat-vasárnap a bankok zárva tartanak, pénzfelvétel céljából csak a bank automaták érhetők el. A hétköznapi nyitva tartás időpontja 9- 1 1, valamint 2-6 között. A szállodák többnyire rosszabb árfolyammal váltanak. Utak, sztrádadíj, közlekedési szabályok Magyarország Törökbálintról indultunk, tehát az M0-t vettük igénybe. Nagyon korán, vagy éjszaka érdemes indulni, mert nyáron is óriási a kamion és személyautó forgalom, 1-1 baleset pedig órákra lebéníthatja ezt az útszakaszt. M5-ös: az M0 csatlakozásnál a javítási munkáktól eltekintve kényelmes, jó minőségű. Nekünk éves matricánk van a magyar sztrádákra.

Szerbia A magyar határ és Belgrád között 2 ízben kell 430 dínárt fizetni, ebből a első szakasz gyakori útjavításokkal elég rossz minőségű. A Belgrás-Nis sztrádadíj 1130 dínár. Itt a belépő kapuknál először kártyát kell kérni az automatából, a sztráda végén erről olvassák le a megtett km-t, ennek alapján történik a fizetés. A sztráda után az alagutakkal teli Nis völgye helyett kb. 50 km (eredetileg 1 sávos) kerülő útra terelik a forgalmat, mert az alagutakat javítják. Hosszú ideig semmi sincs kiírva, de végül is odaér az ember. (Általában az egész út során igaz, hogy hinni kell és lehet az útjelző tábláknak.) Szerbiában jellemző, hogy az autók félig a leálló sávban mennek (bár ezt néhol táblával tiltják), így előzéskor egy 3. jármű is kényelmesen elfér. A teherautó sofőrök udvariasak, segítik az előzést. Bulgária A Szófia körgyűrű kb. 50 km, elég rossz minőségű., de széles. Térkép szerint át lehetett volna vágni a városon, de mi nem mertünk rá vállalkozni. A Szófia -Plovdiv autópálya széles, bár néhol a régi balatoni sztráda zötyögősségét idézi .A bolgár sztrádadíj 1 hétre, személyautóra 4 EUR, és a határon belépéskor fizetendő.

Törökország Rendkívül jó minőségű utjaikat szédületes gyorsasággal építik. A térkép Törökországban csak iránytűként szolgálhat, mert az új utakat általában teljesen új nyomvonalon vezetik (a régi utat otthagyják, helyközi használatra) Egyik évről a másikra az úthálózat radikálisan változik. Az utak még a hegyeken át is szélesek, jó minőségűek, ezért biztonságosak. A kamionforgalom ugyanakkor hatalmas – a török áruszállítás zöme ilyen formában bonyolódik. Ellentétben szerb kollégáikkal, a sofőrök nem mindig udvariasak. A török autós mentalitásra jellemző, hogy nem veszik jó néven, ha külföldi rendszámú autó megelőzi őket, ilyenkor hajlamosak versenyre kelni. Az útminőséget illetően viszont egyetlen negatívum van csak, hogy néhol az autósokra bízzák az „utómunkálatokat”. A melegtől felolvadt aszfaltot zúzalékkővel borítják, betaposását az autókra hagyják. (Az utak mentén szélvédő javító műhelyek (ön cam tamirci) kínálják szolgáltatásaikat.) Edirne után, a várost elkerülendő, az Isztambuli sztrádán mentünk Havsa-ig 1,25 YTL a díja. Izmír 2 milliós nagyváros. Meg se próbáljunk térkép szerint autózni, mert már az előző havi felmérés sem lenne hiteles. Olyan táblát keressünk, amely úti célunk soron következő nagyobb városát jelöli. Ha pontosan követjük a táblákat (különösen a felüljáróknál nehéz hirtelen eldönteni, hogy 3 lehetőség közül vajon melyik az igazi) biztosan elvezet célunkhoz.

Az Edirne-Izmír útvonalon Ecebat-Canakale között az út lerövídítésére kompon mentünk át a tengeren. Az út maga fél óra és nagy élményt jelent látni a nagy hajókat, a 2 kikötővárost, a középkori várat és a hegy oldalára festett török zászlót. A komp díja 1 autó + 2 fő részére 11 YTL. A komp reggeltől sötétedésig üzemel. A török sztrádákon minden esetben a megtett távolság szerint fizetünk. A bejárati kapuknál 3 lehetőség van: havi bérlet, vagy lézeres leolvasás a helyiek részére szolgál. Mi a készpénzes (nakit) kaput válasszuk, gomb megnyomására vegyük ki a kártyát, amelyet az út végi kapunál leolvasnak. Általában az általunk használt szakaszokon 1-2 YTL között fizettünk. Közlekedés Isztambulban Isztambul környékéről a városközpontba legcélszerűbb mini-buszokkal (dolmus) bejönni. Akinek van egy kis pénze, vesz egy járművet, kiváltja az ipart, és annyi fordulót tesz, amennyit csak bír. (Nem is kell 5 percnél többet várakozni sehol sem). A buszra felszállva 250-400 Ft közötti összegért utazhatunk. Érdekes módon a vezető vezet, pénzt vesz át, kiszámítja fejben az aktuális fuvardíjat, és visszaad egyszerre. Balesetet nem láttam. A dolmus egyik irányból a LEVENT 4 metró végállomásnál tesz le. 1,30 TRL (kb a budapesti vonaljegy ára) ellenében zsetont vehetünk, és egy automatába bedobva bejutunk a metró területére. A másik végállomás a TAKSIM tér. Innen busszal könnyen elérhetjük a Galata hidat, ezen átkelve már benne vagyunk a történelmi nevezetességek sűrűjében. A busz szintén 1,30 TRL-be kerül, erre a nagyobb megállók melletti kis bódékban lehet jegyet venni. Hogy melyik visz úti célunkhoz, nem könnyű kideríteni, de utam végére elértem, hogy egy isztambuli fiatalasszony tőlem kérdezte, melyikre is szálljon fel. Én viszont a jegyárusok ismereteiben és segítőkészségében nem csalódtam.

A Topkapi szeráj megtekintéséhez a buszon kívül villamost is igénybe kell vegyünk, mert a történelmi dzsámik környékére busz, vagy autó nem mehet be. A villamosok a mi Kombinóinkhoz hasonlók, de légkondicionáltak. Érdekes a jegyvétel módja itt is: a megállót műanyag fal választja el az utcától, és a metróhoz hasonló módon, zsetonnal mehetünk a peronra. Tulajdonképpen a sínek felöl meg is lehetne kerülni ezt a falat, de senki sem teszi. És hogy a közlekedés témát teljesen körüljárjuk: a Galata híd mellől óránként közlekedő sétahajók a Boszporusz teljes hosszán 2,5 óra alatt kényelmes ringatózás mellett nagyon kedvező áron mutatják be mindazt, amit az Aranyszarv öbölben látni érdemes. Sztráda / autóút sebességhatárok: Szerbia: 130/90km/h Bulgária: 120/90 km/h, sok-sok 50 km/h korlátozással mindkét országban, Törökország: 120/90 km/h, ugyancsak számos, olykor érthetetlen 50 km táblával. (talán az építkezés idejéből maradtak ott?) Ugyanakkor minden sebesség táblára érdemes odafigyelni mert mindhárom országban szigorúan büntetnek. A szerbeknél a felüljárók alatt autóval, Bulgáriában a Szófia körgyűrűn a nagy kereszteződéseknél állandó posztok révén ellenőriznek.

Törökországban hosszú egyenes szakaszokon állítják fel a 3 lábút, és ők is kasszíroznak. (bójákkal fokozatosan leszűkítik a sávokat és az egyenes végén kérik a papírokat, valamint sebességünk ellenértékét.. Erről sajnos van tapasztalatunk: 10% tolarencia, utána a túllépés km- ként 10 YTL-t jelent, amiről számlát is adnak) Határátlépés: A magyar határátkelőt kivéve nehézkesnek mondható. Bár velünk (és azt hiszem az EU tagország beli utasokkal nem volt probléma) papírjainkat (mindig ugyanazokat: útlevél, forgalmi, zöld kártya) több ablaknál is megnézték, és a helyiek között nekünk is ki kellett várnunk a sorunkat (határonként fél-háromnegyed óra.) Amennyiben nem saját autóval megyünk, ne felejtsünk el megbízást vinni magunkkal (nyomtatvány kapható rá a nyomtatványboltokban), és ha az autó lizingelt, úgy a banki igazolást is szükséges a határokon bemutatni. A határon fizetendők: Bulgária: sztrádadíj: 4 EUR, egészségügyi díj: 2 EUR Törökország: a vízum felvehető a határon: 20 EUR/fő díj ellenében bélyeget ragasztanak az útlevélbe, 1 hónap érvényességgel. Benzin: Szerbiában és Bulgáriában 1 EUR körül. Törökországban Ft-ra átszámítva 400 forint felett! Ugyanakkor mindhárom országban a benzin minősége messze jobb, mint Magyarországon.

Utunk azon részét összehasonlítva, amikor még hazai benzinnel mentünk, illetve amikor már váltottunk elmondható, hogy adott mennyiségű 95-ös ólommentes benzinnel 20%-kal nagyobb utat tudtunk megtenni. Szállás: Szerb oldalon a szerb-bolgár határon éjszakáztunk Dimitrovgrádban a benzinkút melletti kis szállodában. 2*-os volt, de tiszta. Tv, hűtőszekrény nem volt benne, de 1 éjszakára nem is fontos. Enni nem nagyon lehetett, inni viszont igen. Visszaúton Bulgáriában közvetlenül a török határ után egy hangulatos kis kerthelyiségben ebédeltünk (a helyi mélyhűtött hús kolbászkák nagyon finomak, percek alatt elkészítették számunkra) utána azonban már a sztráda egész hosszán csak Szófia közvetlen közelében van szállás, vagy éttermi lehetőség. Törökországban ugyancsak az olcsóbb kategóriát kerestük. Ez néha megtévesztő volt: a tengerparti hotel kertjében medence állt, a szobákban TV, légkondi, hűtő, de „leleakott” jellege volt a szobának. Egy másik helyen nem volt hűtő, de a szoba erkélyes volt, családias légkörrel, parkkal a szálloda homlokzata előtt, közvetlenül a szelcsuki vár mellett. Minket megfogott a hely, már több éve oda járunk. Kutyát a szobába beengednek. Általában 5000.-Ft/2 fő/éjszaka. áron mind Szerbiában, mind Törökországban lehet elfogadható szállást találni.

Törökország szépségeiről, a számtalan történelmi helyről ezúttal nem esett szó, de ezek leírására számos magyar nyelvű útikönyv áll rendelkezésre. Mind a tenger szerelmesei, mind a görög kultúra barátai és az egzotikus kelet után vágyódók is megtalálják ebben a hatalmas és változatos országban azt, amit keresnek. Az autóutak mentén barna alapú táblák külön is felhívják a figyelmet a történelmi nevezetességekre, de vigyázat, ezek egy rész még nincs, vagy nagyon kevéssé van feltárva. Ha nem a legismertebb nevezetességekre vagyunk kíváncsiak, lehet, hogy csak pár követ találunk, de ha szerencsénk van, éppen egy ásatás közepébe csöppenünk. A feltárt műemlékekhez a belépő általában 2 YTL/fő, de a nevezetesebb, kiépített helyeken (pl. Bergama, vagy Trója) ennek többszöröse is lehet. A török emberek tisztelik az idegent, bár eleinte bizonyos fenntartással vannak irántuk. Természetesen hasznos, ha a megpróbálunk törökül beszélni (már csak azért is, mert a kisebb szállodák egy részében sem tudnak idegen nyelveket).

Ha tiszteletben tartjuk szokásaikat, szívesen befogadnak bennünket az életükbe. A szállodánk előtt lévő kis mindenes üzlet – kávéház törzsközönsége például pár nap után magától érthetődően nyújtotta nekünk is oda a helyi újságot, bárha sokat nem tudtunk vele kezdeni. Összefoglalóan elmondható, hogy érdemes Törökországban vakációzni, de a hosszú út és az elérhető viszonylag alacsony átlagsebesség miatt javaslom, válasszanak kényelmes, légkondicionált autót, valamint kellemes útitársat magunknak, és akkor jól fognak szórakozni a 2-3 napos utazás során is. Törökországi utazást tervezgetőknek a továbbiakban is szívesen állok rendelkezésére. dr.Antal Júlia http://www.utikalauz.hu/torokorszag/Antal_Julia-Torokorszag-2006.html
Dr. Antal Júlia