Ha olyan nagyvárosban él valaki mint Isztambul, gyakran van szüksége egy kis nyugalomra. A Herceg-szigetek, különösen Burgazada egy ilyen úti cél.
Azoknak, akik már évek óta élnek Isztambulban, a nap végére eléggé frusztrálóvá válik a város. Ahhoz, hogy megszabaduljunk a káosztól elmehetünk edzőterembe, felkereshetjük az egyik közeli kávézót és ott meghúzódhatunk egy csendes sarokban, ez azonban még mindig nem elégséges. Mivel a városban nagy a forgalom és kevés a friss levegő, olyan érzésünk lehet, mintha sehová sem tudnánk „elmenekülni”. Nekik ajánljuk ezt a rejtett paradicsomot, az isztambuli Herceg-szigeteket, amely csak egy kompútnyira van a várostól.
Isztambul szigetei közül Burgazada az egyetlen, amely még megőrizte szépségét, ahol a kék és a zöld színek egy színes mozaikká keverednek össze. A közvetlen helyiek és a kellemes környezet örömmel fogadja a látogatókat, amint leszállnak a kompról. A fenyőfákkal és faházakkal körülvett sziget Isztambul egyik legkedveltebb helye. A szigeten a legszebb faházak a Heybeliada és Kaşıkadası szigetekkel (a Herceg-szigetek további szigetei) szemközti oldalon találhatók. Ezekben a faházakban az anatóliai görögök és az Isztambulból ideutazó törökök is generációk óta nyaralnak.
Nagy Sándor egykori főparancsnoka után a szigetet korábban Antigonénak hívták. I. Démétriosz Poliorkétész a szigetet apja után Antigónusznak nevezte el, amikor a Márvány-tengeren járt, hogy meghódítsa a császárságot és felszabadítsa a Boszporuszt. Később a sziget neve Panormusz névre változott, ami védett kikötőt jelent. Isztambul elfoglalása után a sziget neve Pirgosz lett, ami görögül várat jelent. Az idők folyamán azután a sziget neve Burgazadára változott.
Burgazada felfedezése
Ahogy a komp a sziget felé közeledik, már messziről látszik az Ayios Ioannis ortodox templom kupolája, és ha még közelebb érünk, akkor azokat a fából épült kis hal- és meze (a török előételek összefoglaló neve) éttermeket is láthatjuk, melyek a kikötőben állnak. Érdemes korán kezdeni a napot a szigeten, mert gyönyörködhetünk a szépségében, ahogy az éjszakát felváltja a nappal.
Amint a komp kiköt és a szigetre lépünk, érdemes egyből az Ayios Ioannis ortodox templom felé venni az irányt, melyet könnyen megtalálhatunk kupoláját figyelve miközben a sziget barátságos kutyái kísérnek minket. A templomot 842-ben építették, a Takımağa utcában áll. Az évek során többször átépítették, de az 1999. július 10-i földrengés során eléggé tönkrement, bizánci stílusa ennek ellenére jól látszódik. A templomba lépve egy aranyozott faragott fa ikonfalat láthatunk bent és a pátriárka emelvényét. A templomban olajlámpával világítanak, ami különleges hangulatot ad a templom angyal figuráinak és a falakon lévő ikonoknak. A templomot Keresztelő Szent Jánosnak szentelték. Itt látható az a magánzárka is, ahol I. Metód konstantinápolyi pátriárka raboskodott.
A szigeten járva érdemes felkeresni a templom szomszédságában álló Sait Faik Abasıyanık török író házát is, amely ma múzeumként működik. Az író életének nagy részét ebben a házban töltötte. A török irodalom egyik meghatározó alakjának tartják, rövid történeteit a tengerről, a természetről, a gyerekekről, a szegényekről, a munkanélküliekről és a halászokról írta, ezek a művek mindig emberséges, érzékeny, becsületes és szerény személyiségét tükrözték. A múzeumban életének meghatározó dolgai vannak kiállítva, azok a tárgyak, amelyek műveiben is szerepelnek: az ikonikus halász feje, kagylók, halak, saját könyvei és levelei. A múzeum ingyenesen látogatható szerdától vasárnapig, 10:30 és 17:00 óra között.
A Madam Martha-öböl: ahol a zöld és a kék összeolvad
Ha a szigeten tett látogatásunk során hátizsákos fiatalokat látunk, akkor ők valószínűleg a Madam Martha-öblöt keresik, amely kitűnő kempingező hely és úszásra is alkalmas azoknak, akik nem riadnak vissza a Márvány-tenger hideg vízétől.
Ha egy forró nyári napon látogatunk el az öbölbe, türelmesnek kell lennünk addig míg elérünk a fenyőfákkal szegélyezett kanyargós ösvényig. A régi időkben Halikya néven ismert öböl a sziget legszebb helye. Sétánk során megcsodálhatjuk a kristálytiszta tengert, amely kimossa a kavicsokat a zöldellő partra. Ha már itt járunk, mindenképpen fedezzük fel az öblöt. Az öböl jobb oldalán egy kis felföld található, ami kitűnő hely arra, hogy megnézzük a naplementét és pihenjünk egy kicsit. Mivel itt rossz a térerő, egy rövid időre elzárkózhatunk a külvilágtól és élvezhetjük a nyugalmat. Mi is tegyünk a sziget szépségének megőrzéséért és ne felejtsük el magunkkal vinni a szemetet, mert nem lenne szép dolog, hogy miközben a helyiek szívesen fogadnak minket, beszennyezzük ezt a csodás helyet.
A kultúra és a vallások összeolvadása
Burgazada színes kultúrája a sziget minden sarkában érzékelhető. Van itt templom, zsinagóga, cemevi (alevi szerzetes ház), kolostor és mecset is. A Burgazada dzsámi az egyetlen dzsámi a szigeten, 1953-ban épült Isztambul elfoglalásának 500. évfordulójára. Burhan Ongun építész tervei szerint készült, nyolcszögletű, egykupolás mecset.
A sziget másik ortodox épülete a Szent György kolostor, mely valószínűleg 1728-ban épült és a fehéroroszok menedékhelyeként szolgált az I. világháború idején. A szigeten pusztító tűz miatt az épület keleti része leégett, de az Ayios Ioannis templomban található vízszivattyúnak köszönhetően a szigeten élők az épület többi részét meg tudták menteni. A kolostor az 1999-es földrengés során is megsérült, de 2004-ben teljesen felújították.
Mindenkinek szüksége van egy csésze kávéra és némi harapnivalóra
Burgazada utcáin sétálva, ha kissé elfáradtunk, semmi másra nem vágyunk, csak egy kis kávéra és hogy valahol leülhessünk. Kitűnő hely erre a Four Letter Word nevű kávézó, ahol tökéletesen főzött kávét szolgálnak fel.
A sós szigeti levegőn járva mindenki megéhezik, a sziget pedig reggeltől estig kínál valamit, amivel csillapíthatjuk éhségünket. Ott van például a fagylalt- és péksütiárus (galetacı), aki piros-fehér ernyős kocsit tol. A kocsin a fagylalton kívül péksütemények és fonott kalácsok is sorakoznak, várják a vásárlókat. Az árus fennhangon kiabálja, hogy fagylaltot vegyenek!
Ha végeztünk a sziget felfedezésével, érdemes betérni az Ergün Pastanesibe, ami egy kitűnő cukrászda és közvetlenül a kompállomás mellett található.
Fagylaltot a szigeten szinte bárhol vehetünk, de javasoljuk, hogy kövessék a hagyományokat és térjenek be a Yunus Dondurmába, mely a Burgazada Tengeri Klubbal szemben található. Itt rózsa formájú sörbet fagylaltot lehet kóstolni.
Annak, aki Isztambulban nőtt fel az étkezéséhez hozzá tartoznak a tengeri ételek is. A legfinomabb tengeri ételeket a Fincan Caféban ehetjük, melynek tulajdonosai Canan asszony, aki remekül főz és Rasim úr, aki rendkívül nagylelkű. Érdemes megkóstolni a hideg mezéket és a meleg előételeket is, így a grillezett polipot, garnélát, a sózott halat, a tengeri hínársalátát és a „taramát” (kaviárkrém).
A csodálatos naplemente és a hazatérés
Amikor a nap kezd nyugovóra térni és kellemes fáradtság lesz úrrá rajtunk, irány a sziget valamelyik gyönyörű helye és élvezzük a naplementét.
Ezek közül az egyik ilyen hely a Hrisztosz vagy másnéven Bayraklı-domb. Lélegzetelállító kilátás nyílik innen a teljes szigetre. Ha felértünk a dombtetőre, pihenjünk meg egy kicsit, hallgassuk a madarak dalolását és a csendet! Ahogy itt ülünk a csendben, ne felejtsünk el időnként az óránkra pillantani, mert gyakran előfordul, hogy ha valaki nem figyel, lekési az utolsó kompot és a szigeten ragad másnap reggelig. A kompok indulási idejéről az İDO és a Şehir Hatları, valamint a Mavimarmara honlapokon tájékozódhatunk.
Ha télen látogatunk a szigetre, akkor se feledkezzünk meg a sziget barátságos kutyáiról és macskáiról, akik már érkezésünkkor köszöntenek minket és egész nap kísérőink a szigeten. Mivel a legtöbb lakó télen elhagyja Burgazadát, így az állatok élelem nélkül maradnak, így ne felejtsünk el valami kis ennivalót vinni magunkkal szőrös kis barátainknak.
Forrás: Daily Sabah
Kollár Kata – Türkinfo