Hát, ha így haladok beérünk a legfőbb strandszezonba is, mire a vizes – fürdős tervezett bejegyzéseimnek a végére érek.
Volt ugyanis egy egyfejezetes vázlat a fejemben, s miután az ókor – kora középkorig épp csak eljutottam az előző alkalommal, beláttam, hogy a török kor külön fejezetet igényel, s majd azután fejezem be a már közeli XIX. századi történésekkel ezt a témát.
Aztán a hétvégén, az Idegenvezetők világnapján beneveztem egy ismétlésre a Rácz fürdő erejéig a két évvel ezelőtti túrában végigjárt oszmán-török emlékek sétára. Ezúttal ugyanis maga az építész vezetett be minket a fürdő újjáépítésének lenyűgöző teljesítményébe. Tudtam, hogy ez önálló bejegyzést érdemel. S most lassan egy hete próbálom a mondanivalót úgy megszabni, hogy minden bele is férjen, és a helyszínen készült képek mélységében adják meg az illusztrációt. Jelentem, nem tudom megoldani egy fejezetben.