Bethlen Gábor: Török vazallus, vagy magyar államférfi?

400 éve, 1620 január 8-án a pozsonyi országgyűlés felajánlotta Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek a Magyarország királya címet, ő azonban nem fogadta el, csak Magyarország fejedelme címet. Ennek legfőbb oka hogy török szövetségese előzetesen nem engedélyezte a királyi címet, mondván: „Erdély Szulejmán szultán találmánya, és olyan tökéletesen nem bízhatunk ezután Magyarországhoz, mint Erdélyhez”. Röviddel ezután megtörtént Magyarország nyílt elszakadása a Habsburgoktól.  II. Oszmán szultán június 22-én kelt levelében ezt írta: „ Ha penig magatoknak királyt akartok választani, az minthogy szükséges is, az önön magatok szabadságtok, törvénytek és rendtartástok szerint, válasszatok olyant, ki tinéktek igazsággal és az mi fényes portánkhoz igaz jóakarattal legyen, és mi is azzal a szent békességet megtartjuk s Magyarországot az ő királyságával együtt erős böcsületben tartjuk”. Augusztus 25-én Besztercebányán megtartott országgyűlés  királlyá választotta Bethlent, aki ekkor a királyi címet elfogadta, a választási hitlevelet is aláírta, de a koronával nem kívánta ékesíteni magát, noha a szent korona a birtokában volt. Bethlen Gábor királysága 1622. március 22-ig, alig 2 évig tartott, amikor is a Nikolsburgi békeszerződés értelmében visszaadta a koronát II. Ferdinándnak.

A királyságbeli magyar rendek váratlanul ellene fordultak és II. Ferdinánd mellé álltak. Az önálló erdélyi fejedelemség politikája emiatt elkülönült, tekintet nélkül arra, hogy a királyságbeli magyarok hasznára volt –e, vagy sem. Bethlen Gábor Erdélyt bekapcsolta az európai protestáns államok érdekközösségébe. Az új erdélyi szuverenitás igazolása a kálvini hittételeken alapult. Bethlen Gábor protestáns vallású lévén kálvinista államegyház kiépítésén munkálkodott. Ugyanakkor vallási türelmi rendszert valósított meg. A kálvinizmus a korai polgárosodás és iparosodás adekvát vallási ideológiája volt. A reformáció egyfelől fokozott tevékenységet, másfelől puritán életmódot hirdetett, melyek elősegítették Erdély fejlődését. Uralkodása alatt az Erdélyi fejedelemség aranykorként vonult be a magyar történelembe.  Gazdasági eredményei, kulturális tevékenysége, hadvezéri képessége, diplomáciai ügyessége kiemelkedő volt.

 Törökbarátsága miatt sokan bírálták, török gubernátornak, Mohamedán Gábornak nevezték. Nem törökbarátnak született, de a korabeli Erdély számára az európai politikai helyzet miatt földrajzi fekvéséből és méretéből adódó kényszerűség volt a törökbarátság. Élete során nemcsak megtanult törökül, de a szultáni diván tagjai is megkedvelték. Hajviseletét és írásmódját szokásos törökösnek nevezni. Hadseregének katonai ruházatát, fegyverzetét alig lehetett megkülönböztetni a töröktől, hadi muzsikájára a török mehter zene volt hatással. Töröksípon és egyéb hangszereken haditetteket adtak elő. A korabeli költészetben is megtalálhatók a török nyomok, szövegek és formák. Már Balassi Bálint is írt verset török nótára (Hogy Júliára talála, így köszöne neki Gerekmez bu dünya  sensüz).  Az itt élő törököktől vettük át a tulipánt, a nárciszt. Ekkor keletkezett szavak: törökszekfű,törökbors,törökparadicsom,törökbúza,törökmogyoró,kajszi,findzsa,bogrács,csorba,divány,kalpag, dolmány. A szűcsmunkákban, szőnyegszövésben, takarókon, párnákon megfigyelhető a török népi hímzés hatása. Ekkor terjedt el a hosszúszárú csizma és a papucs készítése. A törökök vallási ügyekbe nem szóltak bele, a keresztény vallást nem akarták megváltoztatni.

Örökül hagyta a török nemzettel való frigy megtartását, és ezt utódai lelkére is kötötte, hogy „a török nemzettel való egyességet szenvedhető károkkal is megtartsák, tőle el ne szakadjanak, hanem minden úton-módon kedvét keressék. Elhunytát így fájlalta apródja Kemény János a későbbi fejedelem: „Óh, vajha avagy ne született, avagy örökké élt volna”.

Bethlen Gábor bekapcsolódva az európai áramlatokba megteremtette Erdélyt, mint magyar életformát.

   Gamauf András.