Bemutatjuk az Izaura TV új török sorozatát: Az idő sodrásában

Az idő sodrásában új török sorozatként fut a cikkekben, ám ez egy régi tévés produkció. Az eredeti címe Öyle Bir Geçer Zaman ki, 2010 szeptembere és 2014 júniusa között vetítették Törökországban. Magyarországon 2020 januárjától – azaz 10 évvel eredeti vetítése után – mutatja be napi sorozatként az Izaura TV.

Higgyék el, kedves nézők, még régebbi sorozatnak fogják érezni, ha belekukkantanak, ugyanis az események 1967-től kezdődnek, és egészen a 80-as évekig követhetjük nyomon a szereplők életét és az akkori isztambuli életet.

120 epizód, 3 éven át. Mit tagadjam, végignéztem. Ez volt a leghosszabb tévésorozat, amelyet valaha láttam. Egy nap 1-2 epizódot tudtam le – persze csak egyéb teendőim mellett futott, mert ennyi időm nincs –, néha akár hármat is, mert magába szippantott. Olyan volt, mintha Cemile, Berrin, Mete, Aylin és Osman a családtagjaim lennének. Ha szembejött volna velem az utcán Carolin vagy Ali, lehet, hogy veszekedésbe is bocsátkozom velük. Hogy tehetitek ezt? Milyen emberek vagytok?

Számomra különösen fontos volt ez a sorozat azért, mert egy olyan időszakot ismerhettem meg belőle, amikor még nem éltem Törökországban, azonban a török – választott – családom életének része ez a korszak. Az akkori ruhák, iskolák, zenék, ételek, ünnepségek, szokások, történelmi és politikai események mind új ismeretet jelentettek számomra.

Együtt nevettem, sírtam a szereplőkkel. Volt olyan időszak, amikor azt mondtam, én ezt nem bírom, túl sok a dráma, nem fogok 120 részt végignézni, és előreugrottam 30-40-et a történetben. Nem jött be: annyira kíváncsi voltam, mit hagytam ki, hogy visszatértem, pótoltam a kimaradt részeket.

A történet röviden: a tengerészkapitány Ali hosszú útja után hazatér Isztambulba. Négy gyermeke és felesége nagyon várják, az egész kerület hangosan üdvözli. Ám Ali hamarosan robbantja a bombát: egy holland nőbe szerelmes, elköltözik. Cemile, aki mindig szeretettel várta haza a hónapokig utazgató férjét, és addig egyedül vitte a háztartást, nem engedi könnyen. Kezdődnek a bonyodalmak.

Dráma dráma hátán: féltékenység, börtön, halál, betegség, intrika, lakástűz, erőszak, szegénység, terror, politika. Néha szerelem, házasság, kisbaba, siker. Cemile lábra áll mindig, és később, sokkal később, egy hatalmas vállalat igazgatója lesz. Miközben a gyerekek cseperednek, láthatjuk, hogyan változik az élet több évtized alatt az országban: a bal- és jobboldal összecsapásai, tinédzserek ölik meg egymást, kerülnek börtönbe, iskolába nem járhatnak, mert állandóak a robbantások és tüntetések.

Szívből ajánlom a történetet mindenkinek. A színészek remek játéka csak hab a tortán. Mivel nagyon hosszú, nagyon sok szereplőt felvonultató produkció, így természetesen csak néhányukat tudjuk bemutatni.

Ez a sorozat indított el olyan neveket a pályán, mint Aras Bulut İynemli (Mete), aki ma tagadhatatlanul a tévés produkciók egyik legkeresettebb neve. Láthattuk őt azóta az İçerde című maffiasorozatban. Most főszereplője az óriási sikerrel vetített, már három évad óta rendkívül népszerű Çukur (Gödör) produkciónak, ráadásul közben mozifilmeket is készít.

A másik nagyon fiatal szereplő Farah Zeynep Abdullah (Aylin). Itt mutatkozott be, de azóta megállíthatatlan: a Szerelemben, háborúban gyönyörű orosz arisztokratája Şura szerepében is ő látható. Majd mozifilmekben is játszott: Kelebeğin Rüyası (A pillangó álma) és a Şampiyon (Bajnok) című filmjei felejthetetlenek.

Ebben a produkcióban játszott először az azóta sokak kedvencévé vált Elçin Sangu is. A gyönyörű, vörös hajú színésznőt talán a legtöbben a Kiralık Aşk (Bérelt szerelem) Defnéjeként ismerik, de legutóbb a Çarpışma (Megtörve) Zeynepjeként láthatták Magyarországon.

A holland Carolin szerepében Wilma Elles német származású, de Törökországban élő színésznő látható. Tökéletes választás, hiszen így a törököt idegen akcentussal beszéli, ráadásul mindenki elhiszi, hogy a magas, gyönyörű, szőke nőbe úgy beleszeret a négygyermekes családapa, hogy hajlandó érte mindent megtenni.

És a nagy öregek? Nem azok, csak filmezési tapasztalat szempontjából említem így őket. Cemile szerepében Ayça Bingöl látható. Számtalan filmben, sorozatban szerepel, és szinkronszínészként is sikeres. Nagyon szép, érett nő és tehetséges színésznő. Úgy játssza az anyát, hogy megszakad érte a szívünk.

Ali szerepében Erkan Petekkaya látható. Ő sem ismeretlen a magyar nézők számára, hiszen végignézhették 2016-ban a Paramparca (Megtört szívek) epizódjaiban. Alit gyűlöltem. A színész úgy alakította a családját elhagyó, majd eléjük számtalan akadályt gördítő apát, hogy csak gyűlölni tudtam. Megkapta büntetését, annyit elárulhatok.

A fia és unokái között őrlődő nagymama szerepében Meral Çetinkaya nyújt tökéletes alakítást. Őt legutóbb a Netflix Atiye ajándéka című sorozatában láthattuk, szintén nagymama szerepben. Minden alakítását felsorolni sem lehet.

Ha szeretik a drámát, a szerelmi történeteket, szeretik a jó filmzenéket, szeretnék megismerni a sok évtizeddel ezelőtti Törökországot, vágjanak bele bátran! Addig is álljon itt egy rövid előzetes, egy jelenet az első részből, amikor Ali kapitány hazaérkezik.

Erdem Éva – Türkinfo

2 COMMENTS

  1. Kedves Ěva, nagyon igaza van..pontosan úgy érzem én is..gyúlólóm Ali..itt nagyon ronda..más filmekben jó szerepe volt…és ahogy írja..én is nézem a videa.hu – n…a facebookon keresztúl, egy kedves ember MP4-en feljátszotta..így hát nézem reklámok nélkúl, es aminyi részt én akarok..meg mikor akarok
    kúlonben..nagyon igaz…hogy így sodorja az embert az élet…jonnek mennek a a napok, hetek, évek..események..jok, rosszak is…ez van..nagyon szuper..remélem lesz még átvéve sok ilyen sorozat..például a CUKUR -godort..megnézném szívesen..
    szép napot..ERIKA

  2. Élvezettel olvastam a film ismertetését. Tegnap lett vége az Izaura TV-n a 2. évadnak. Csodálatos volt ez a végül is záró rész, hiszen sok „ismerősünktől” nekünk is búcsút kellett vennünk, mivel sokan már nem lesznek benne a 3. évadban. A majdnem összes szereplő felvonultatása és a búcsújelenet nagyszerű megoldás. Hat az érzelmekre, ugyanakkor mentes a giccses szentimentalizmustól, ahogy a két ember kilép az életből. Valami hasonlót láttam a Karadayi-ban ami másik nagy kedvencem, ez is mély nyomot hagyott bennem. Ali,amellett, hogy kiitünő színész, az általa megformált személy jelleme szerintem szerethető volt. Mindig törekedett az igazságra, s hibáját, tévedését belátva, megpróbálta a maga módján kijavítani. Persze nem kellett volna Hikmet Karcit lelőnie – ő is bámulatos egyéniség volt – nagyon kedveltem. Viszont a Kenant alakító szinész nevét nem tudom, de óriási szinésznek tartom, aki így tud az arcával, szemeivel, mimikájával játszani. Remélem, máskor is lesz hasonló filmélményben részünk.
    Üdvözlettel, Edit

Comments are closed.