Az első VB Ázsiában, avagy törökök-majdnem-a világ tetején

A 2000-es,jónak mondható EB szereplés után egy újabb feladat várt a török nemzeti együttesre: ki kellett vívni a 2002-es VB indulás jogát. A selejtezőcsoportban Svédország és Szlovákia volt a két legerősebb vetélytárs. A gárda Şenol Güneş szövetségi kapitány vezetésével vágott neki a küzdelemsorozatnak. A gyengébb csoportellenfelekkel szemben elvárható volt az oda-vissza 6 pont begyűjtése. Ez szinte hibátlanul sikerült is,csak Macedónia ellen csúszott be egy 3-3-as döntetlen Bursában. Érdekesség,hogy a hátvéd Alpay mesterhármast szerzett a mérkőzésen. Az erősebb csapatok ellen már más volt a helyzet. Mindenki örült,amikor Svédországban 1-1-et értünk el a hazaiak ellen. Volt is minek örülni,hiszen Tayfur a 93.percben egyenlített,11-esből! Aztán pontosan ugyanennek az eredménynek már senki sem örült 2001.márciusában,İstanbulban. Ismét csak 1-1,Szlovákiával szemben és megint csak 11-esből sikerült gólt szerezni. A csapat ráadásul még rátett egy lapáttal a hullámvölgyre: egy arcpirító,0-2-es barátságos vereség Albániától,Gaziantepben.
Az ősz kezdetén már illő volt megmutatni,hogy mit is tud a csapat valójában. Egy küzdelmes mérkőzésen sikerült egy 1-0-ás győzelmet kiharcolni Pozsonyban,Szlovákia ellen,Hakan Şükür fejesgóljával. Ekkor már tudtuk,ha otthon megverjük a svédeket,utazhatunk a világbajnokságra. Nagyszerűen alakult minden,Hakan Şükür futtából,gyönyörűen fejelt a hálóba,megvan a vezetés az 51.percben,most már csak ezt kellene megőrizni! Aztán…jött a katarzis…. A svédek 3 perccel a vége előtt megfordították a meccset… 1-2-es vereség… Extázis után letargia…
Hiába győztünk a végén magabiztosan,3-0-ra Moldáviában (gólok: Emre A.,Nihat,İlhan),ez a lényegen nem változtatott:pótselejtezőre kényszerült a csapat. A sorsoláskor Fortuna fogta a kezünket: a nem túl acélos Ausztria jutott ellenfélül. Az első mérkőzésen,a bécsi Práterben,óriási török szurkolói támogatás mellett egy megérdemelt 1-0-ás győzelem állt a meccs végén az eredményjelző táblán. Góllövőnk az apró termetű Okan Buruk. Mindenki megnyugodhatott,előnnyel várhattuk az osztrákokat a visszavágóra. A futballünnepet 2001.nov.14.-én rendezték İstanbulban. A rövanson Türkiye-Avusturya 5-0! Megalázó csapást mért a türk haderő egykori Habsburg ellenlábasára!:) Baştürk,Hakan Şükür,Okan és Arif tetszés szerint szórták a gólokat. Végre elkezdődhetett az elementáris ünneplés! Törökország 1954 után ismét világbajnoki résztvevő! Tombolt mindenki,Tarkan pedig egy dalt és videóclipet készített a kijutás örömére:

http://www.youtube.com/watch?v=lwXNRfIpFI4

2002 tavaszán a Milli Takım Hollandiában és Németországban lejátszott barátságos meccsekkel készült a nagy világeseményre. Finoman szólva is nem sikerültek ezek a találkozók. Pontosan 50%-os teljesítmény. Elég vékony….
Első alkalommal adott otthont az ázsiai kontinens labdarúgó VB-nek. A két helyszín Dél-Kórea és Japán voltak. Május közepe után már el is utazott a török csapat a Távol-Keletre. A kezdés előtt várt még egy erőpróba az együttesre,Hong Kongban Dél-Afrika csapata volt az ellenfél. Sima,2-0-ás vereség… Na,szépen vagyunk,mondtam én akkor.
Ha rossz volt a főpróba,annál jobb lesz az előadás,tartja a mondás. És nehezebb ellenféllel nem is kezdődhetett volna a sorozat: Brazília várt ránk a csoport nyitányán. És egy nagyszerű,elszánt,remekül harcoló türk gárdát láthattunk. Előjött a török virtus: ha nagyon kell,akkor nagyon megy a csapat! Pompásan játszottunk az I.félidőben. Az utolsó percben,a térfél közepéről egy keresztlabda a bal oldalon felfutó Hasan Şaşnak,aki hagyja egyet pattanni,majd ballal bombáz: Góóól-góóól-góóól,óriási gól,a háló majd’ kiszakadt! Az akkori lakásunkban a fotel és a TV átlósan a szoba két sarkában voltak,arra még emlékszem,hogy felugrottam,de utána már csak annyit tudok,hogy pár centire vagyok a képernyőtől,fogalmam sincs,hogy hogy kerültem oda,valószínűleg repültem,féktelenül őrjöngve ünnepeltem az első világbajnoki gólt! Szünet után sajnos Ronaldo hamar egyenlített,de még így is rendben lehetett volna a dolog. Rendben is lett volna,mígnem aztán a hazai bíró a brazilok segítségére nem sietett. Történt,hogy a 86.percben szabálytalankodtak a mieink egy ellenféllel szemben,a 16-oson kívül!! A játékvezető sípol: 11-es! Abszolút jogtalanul! Ezzel 2-1 oda,de még nem volt vége! Az egyik „sárga” szögletnél odapasszolták Rivaldónak a labdát,mely a térdét találta el. Erre a pénzéhes,színész brazil csatár a hasához kapott,és őrült fetrengésbe kezdett! A magyar kommentátor is kitett magáért: „A török szurkolók most már nem bírnak magukkal”. Azt hitte a szerencsétlen,hogy a lelátóról dobták meg Rivaldót.
A meccs után a TFF óriási felháborodásának adott hangot a történtek miatt,amely felháborodás csak fokozódott,amikor kiderült,hogy a következő,Costa Rica elleni csoportmeccsre togoi bírót jelölt ki a FIFA. Aztán kiderült,hogy nem a bíróval kellett volna foglalkozniuk,hanem saját magukkal… Nem túlságosan acélos produkcióval sikerült előrukkolni a közép-amerikaiak ellen,de Emre B. így is megszerezte a vezetést a II.félidő elején. Ezt az előnyt kellett volna növelni,vagy legalábbis megtartani. Erre megint jött az átkozott 86.perc. Kiegyenlített az ellenfél,és csak egy 1-1-es döntetlen lett a vége. Két meccs=1 pont. De a legrosszabbul mégis egy idősebb szurkoló járt Anatóliában. Az egalizáló gólt látván szívrohamot kapott a TV előtt,és holtan esett össze.
Én is reklamáltam itthon,Sergent és Oktayt kívántam a válogatottba,bár előbbit hiába,mert súlyos sérülése miatt el sem tudott utazni a VB-re.
Az volt a szerencse,hogy az utolsó,létkérdés összecsapásra a csoport leggyengébbike,Kína következett. Itt már nem maradt semmi kétség,a szerény képességű együttest magabiztosan verte Törökország,3-0 arányban. Gólszerzők: Hasan Şaş,Bülent,Ümit.
Így hát a „C” csoportból 4 ponttal,-igaz pontazonossággal-a második helyen továbbment Türkiye.

A legjobb 8 közé jutásért át kellett repülni Japánba,a VB másik házigazdája elleni erőpróbára. Végig a törökök irányították a mérkőzést,igazából nem volt kétséges,hogy melyik a jobb csapat. Végül Ümit Davala szép fejesgólja döntött: 1-0-ás győzelem,és mehettünk a negyeddöntőbe.
Oszakában pedig egy örökre emlékezetes csatát láthattunk! Az ellenfél az igazi,látványos örömfocit játszó Szenegál volt,akiket a francia edzőjük nagyon megtanított eredményesen futballozni. Addigra már elverték a világbajnok Franciaországot,és az előző körben búcsúztatták Svédországot. Valódi csemege volt ez a meccs a szép foci híveinek,egymás után mentek a szép támadások. De nem bírt egymással a két együttes,0-0 lett a rendes játékidő. Jöhetett a hosszabbítás. A 94.perc eseményeit pedig már milliószor láthattuk. Rüştü kidobja a labdát Arifnak,aki átvezeti azt a másik térfélre. A jobb oldalon szabálytalankodnak vele szemben,de a bőrgolyó szerencsésen Ümit Davala elé kerül:előnyszabály! Ümit még továbbviszi,majd középre adja. Bent érkezik İlhan,aki jobb belsővel gyönyörűen a kapus mellett a kapu jobb oldalába pörget: Góóól-góóól-góóól,1-0,aranygól,és továbbjutás! Óriási ünneplés veszi kezdetét Törökországban,nagyszerű látni a videókon,ahogy a többezres tömeg a Kapalı Çarşıba is betódul!

Ezután jött az elődöntő,ahol már valóban óriási volt a tét. És sajnos megint kifogtuk Brazíliát. Én azt mondom,hogy a Milli Takım mindent megtett,amit csak tudott,amit csak lehetett. De még sajnos ez sem volt elég. Ronaldo olyan ütemtelenül rúgta el a labdát,hogy éppen ezzel zavarta meg Rüştüt,1-0,ez is maradt a vége,nem mehettünk a döntőbe.

A bronzmérkőzés már eleve egy ünnep volt,de a vezető gólunk így is egy világbajnoki csúcsot jelentett Dél-Kórea ellen. A kezdés után mindössze 11 másodperc telt el,és végre-valahára Hakan Şükür is mutatott valamit ezen a VB-n: megszerezte a labdát,és laposan a hálóba lőtt! Kár volt hagyni a kóreaiakat kiegyenlíteni,de aztán İlhan megnyugtatott mindenkit: bevágott még két gólt,és minden rendben volt. A végére leeresztett a csapatunk,szépített az ellenfél,és én sajnáltam is,hogy csak 3-2 lett a végeredmény,mert ennél nagyobb különbség volt a két együttes között. De a lényegen ez már nem változtatott: Türkiye BRONZÉRMES lett a 2002-es világbajnokságon! A nagyszerű csapatteljesítményből számomra számomra 3 játékos emelkedett ki látványosan: Rüştü,İlhan és Ümit.
HAYDİ TÜRKİYE!

Feyyaz