![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
„Hát még Zümrüt szája! Akárha két találkozni vágyó földrész, ez a két telt ajak alkotta száj, ha egyszer összecsücsörödne, hogy magába szívja az egész világot, ellenállás nélkül folynának belé Kozluk után Isztambul városának az európai és az ázsiai földrészen elterülő negyedei, talán mind a hét tájegységével együtt az egész Törökország, hegyeivel és dombjaival, tengereivel és óceánjaival a nagyvilág, ráadásul az idők végtelenje…”
Vannak, akik azt gondolják, hogy csak az isztambuli előkelő negyedekben élő nők követik a divatot, holott a várostól egy kicsit távolabbra, egy kicsit jobb felé vagy egy kicsit bal felé – de még véletlenül sem a központja felé – eső helyeken, mondjuk, a Kozlukban élő nők is tudják, mi a menő. Vagy például ne volna divatja a szülésnek? Bizony hogy van! Míg a Kozlukban élő nők egészen az elmúlt öt-tíz évig az otthonszülést szükségszerű és tiszteletre méltó tettnek tartották, s a nő erejének és elszántságának egyfajta bizonyítékát látták benne, az utóbbi években mindenfelé gombamódra szaporodó magánklinikák szülési kampányainak hatására lassan-lassan elfelejtendő, sőt lenézett szokássá válik. Már az idősebb asszonyok is belátják, hogy az otthonszülés bajjal járhat, és felhagytak azzal, hogy az új módit csakis a nebáncsvirág fiatalasszonyok ügyének tekintsék. Azt ugyan még mindig nem lehet állítani, hogy a császármetszésre is jó szemmel néznének, ugyanis az az ő szemükben beavatkozás Allah dolgába. Furcsállják azt is, hogy előre megállapítják a születendő gyermek nemét, és idegenkednek az ultrahangozástól meg az e célból a hasra kent zselés anyagtól. Egy dolog van, amit nem felejtenek a kozluki anyák, és amire a doktorok sem győznek eleget figyelmeztetni: hogy sokáig szoptassák csecsemőiket. „Báránykám, báránykám!”, becézgetik és szoptatják éjjel is, nappal is a kicsiket. Amikor aztán a kozluki báránykák lábra állnak, és nem bírnak többé megülni a fenekükön, a kozluki anyák kieresztik őket arra a helyre, amelyben a saját ölük után a legjobban megbíznak: az utcára. Hiába hívják fel azonban erősen a figyelmet a lehetséges veszedelmekre, a kozluki báránykák gyorsan megtanulják, hogy egyik fülükön be-, a másikon kiengedjék a figyelmeztetéseket, s a szaros patakokban, az öntözőcsatornák veszélyes vizeiben vagy a Boszporusz erős sodrásában a városi átkelő hajókon utazó tisztes életvitelű isztambuliak lármás haragja és szidalmai ellenére – kiváló úszók válnak belőlük.
Forrás: olvassbele.com
