Az egykor lesajnált török futballbajnokság ma már klasszisokat és sztáredzőket vonz

Korábban fehér folt volt a futballtérképen Törökország, de az első fecske, „Dündar Siz”, vagyis Didier Six 1987-es megérkezésétől kezdve a Süper Ligben megfordultak már a legnagyobb csillagok is Didier Drogbától Wesley Sneijderen vagy Robin van Per­sie-n át Roberto Carlosig.

Ha nem is topligába, de olyan bajnokságba érkezik meg a német Freiburg­tól a török Galatasarayhoz szerződő Sallai Roland, amely hemzseg a sztároktól. Csak a három nagy isztambuli csapatban olyanok játszanak, mint a 2023-as olasz gólkirály Victor Osimhen, továbbá Michy Batshuayi, Dries Mertens, Lucas Torrei­ra, Hakim Zijes, Mauro Icardi (Galatasaray), Dusan Tadics, Filip Kosztics, Dominik Livakovic, Fred, Jusszef en-Nesziri (Fenerbahce), Gabriel Paulista, Joao Mário, Ciro Immobile (Besiktas). És azt se feledjük: a Fenerbahce edzőjét José Mourinhónak hívják.

Korántsem volt ez mindig jellemző.

A bajnokságot csak 1959-ben alapították, és akkoriban a török futball Európa hátsó felében kullogott mind válogatott, mind klubszinten. A bajnokság belterjes volt, többnyire hazai játékosok szerepeltek benne vagy nagyon olcsó keleti légiósok. A török klubcsapatok rendre korán elhasaltak az európai kupákban, ez még a nyolcvanas évekre is olyannyira jellemző volt, hogy 1980 és 1988 között egy török együttes nyert csak (egyetlen) párharcot a BEK-ben. Így aztán óriásit szólt, amikor 1987-ben egy igazi sztár, az 52-szeres francia válogatott csatár, 1984 Európa-bajnoka, Didier Six szerződött a török ligába, valódi úttörőként. Annyira akarta őt az isztambuli együttes és szintén világhíres vezetőedzője, a nyugatnémet Jupp Derwall, hogy még a nagypolitika is beavatkozott. Akkoriban csak két külföldi szerepelhetett a csapatokban (nem csak Törökországban), és a Galatának volt már két ju­goszláv légiósa. Ám Ali Tanyer belügyminiszter volt a klub tekintélyes alelnöke, aki egy nap alatt elintézte, hogy Didier Six Dündar Siz néven török állampolgár legyen, török útlevelet kapjon, így azonnal játszhatott is. A labdarúgó teljesen természetesnek tartotta az esetet, és így nyilatkozott: „Nincs ebben semmi különös. A nyugat-európai kosárlabda- és jégkorongcsapatokban számtalan, ilyen módon honosított tengerentúli játékos szerepel. Természetesen francia vagyok, és nevemtől függetlenül az is maradok.”

Folytatás

Forrás: www.nemzetisport.hu