A huszadik század legnagyobb török zeneszerzőjének a nevét írtam le a címben, lelkemet a tisztelet és a szeretet érzése hatja át, de ebben tompán ott sajog az a fájdalom is, amelyről különben ilyen ünnepi alkalomkor nem illik beszélni, ám a szellem nagyjairól csak őszintén szabad szólnom, ezért kezdem így rövid vallomással.
Mondhatnám azt, hogy Bartók Béla legjobb, legnagyobb török barátjára akarok emlékezni, arra a zeneszerzőre, néprajztudósra, akivel hetvenegy évvel ezelőtt Anatólia pásztorainak, yörükjeinek népdalait rögzítette Bartók Béla, és akit a magyar Mester a legalkalmasabbnak tartott arra, hogy őt kövesse: a török nép léleküzenetét úgy adja vissza, mint ő a magyarét és több más népét. Ez a modell megmutatja azt, hogy úgy lehet új és igaz a művészet, hogy valóban korunk emberének a lelkét szólaltatja meg, a benne lévő feszültséget oldja fel, mégpedig a legmélyebb, korábban alig-alig ismert, sokak által feledésre ítélt ősi gyökerek által.. 2014-04-04 |
Tusnády László |