Abdul-Medzsid, padisah, törökök szultánja

A jelenben uralkodó nagyur Abdul-Medzsid, II. Mahmud szultán fia, született 1822-ik május 6-án, a mahomedán időszámitás szerint a Hedzsira 1237. esztendejében, Sábán hónap 14-dik napján. – Trónra ült 1839. jul. 1-jén, a török birodalom legveszélyesebb napjaiban, midőn a lázadó egyiptomi alkirály Mehemed Ali seregei a vad Ibrahim alatt a szultán hadait Nisibnél tönkre verték, s Ibrahim előtt nyitva állt már Sztambulba az ut, hol az ó török párt a győztes Mehemed Alit szándékozott kikiáltani a két tengeren uralkodó khagánná; a mi megis történt volna, ha a nagyhatalmasságok közbe nem vetik magukat, s a szultán számára meg nem mentik az országot. E lázadás elcsilapulta után a józan ujitások által iparkodott az ifju uralkodó országa jövendőjét biztositani. Alatta hatalmas haladásokat tett a török nép a polgárisodás utján. A rendes hadsereg állandóvá tétetett, a keresztény alattvalók sorsa megjavult; a keresztények az ozmanokkal egyenlőknek nyilvánitattak a törvényszékek előtt, a mi eddig nem volt szokás, s a keresztény tanubizonysága érvényes a török ellen, a keresztény templomok szabadalmakat nyertek, és az egész ozman nép mindinkább közelit azon időponthoz, mellyben nem hogy Europa népei közől, mint bele nem illő rész, kivettessék, sőt mint a közös uton a közmiveltség felé haladó életre való faj, szorosabban csatoltassék hozzá ujabb miveltségi kapcsok által. Abdul Medzsid még egy nevet kapott mult ősszel eddigi neve mellé, mellyet a Sofia templomában a Seik ul Izlám (legfőbb pap) ruházott reá a nép és a proféta nevében, és e név: „Gházi.” Annyit jelent mint „győző” (Géza?) Mennyiben érdemelte meg e nevet? azt majd az idők fogják megmondani.

Vasárnapi Újság