A török népviselet

Anatólia népviselete a Balkán térségéből és Közép-Ázsiából származik, így nagyon sokféle, de azért két közös vonást találhatunk benne: a ruhák rétegekből állnak és elöl nyitottak, ami lehetővé teszi a viselőjük számára, hogy a kültéri munkát is kényelmesen végezhessék.

Ezen tulajdonságok miatt a ruházat nagyon praktikus, de ez nem jelenti azt, hogy nem esztétikus. Selyemből, pamutból és gyapjúból készítették és készítik ma is, hímzésekkel díszítve.

A szövetek és minták régiónként eltérőek, de sok bennük a közös vonás. A ruha stílusából meg lehet állapítani, hogy az illető az ország mely részén él, milyen etnikai csoporthoz és melyik társadalmi osztályba tartozik.

A hagyományos török ruházat kialakulására hatással volt az Oszmán Birodalom divatja. Mivel a birodalom Közé-Ázsiától a Közel-Keletig terjedt és egész Anatóliát is magában foglalta, így számos különböző kultúra tartozott bele. Az oszmán kultúra és különösen az oszmán divat ezeknek a népeknek és vallásoknak ötvözeteként alakult ki, amik az évszázadok alatt szoros kölcsönhatásban voltak egymással. Az oszmán divat a birodalom bukásával nem tűnt el, továbbélt, továbbfejlődött, és ebből alakult ki többek között a mai Törökország divatja is.

1 of 14

Például Kelet-Anatólia divatjában fellehető a szomszédos kurd és örmény népek kultúreleme, mint a virágmintás ruházat a nőknél és a széles övek viselése a férfiaknál. A fekete-tengeri régió ruhái sötét színűek élénk mintákkal. Törökországban azonban a legtöbb ember csíkos, buggyos ruhát visel, ami többrétegű és élénk színű.

A şalvar nadrág és az unisex buggyos nadrág Anatólia népviseletének részét képezi, alkalmanként a mai, modern divatban is megjelenik. A nadrág alján redők vagy mandzsetták vannak, hogy ne érjen le a ruhadarab a földre.

1 of 2

Az entari laza, hosszú köntösszerű ruhadarab, amelyet főleg nők hordanak, míg a vastagabb, hímzett változata a kaftán, férfiak és nők számára is készül.

Egyes nők kötényt is viselnek az entari felett, a fekete-tengeri régióban ezt peshtemalnak hívják: ez egy vastag, fekete-vörös szőtt takaróféle, amit a nők ezen az esős, nedves klímán a csípőjük köré kötnek.

A ruházat mellett ugyanolyan fontos a fejfedő is. A házasoknak, az egyedülálló nőknek, az elvált és özvegy asszonyoknak más-más fejkendőjük van. Azok, akik házasok, már kendőt kell, hogy kössenek a fejükre. Innen származik a nálunk is ismert „bekötik a fejét” mondás, ami ugye azt jelenti, hogy férjhez megy.

1 of 2

Törökország nagyobb városaiban egyre kevesebb embert látni hagyományos népviseletben. A lakáson belül azonban még felveszik a különböző kendőket (tülbent, yazma). Ezek vékony szövésű, csipkés szélű kelmék, melyek a legtöbb török nő gardróbjában megtalálhatók. A modern életbe is könnyen beilleszthetőek, sokan takarítás vagy főzés közben használják.

A yemeni (carik) puha ökör- vagy bivalybőrből készült hegyes orrú cipő. Ezeket a lábbeliket az európai boltok oszmán stílusú, szultáni papucsként árulják.

1 of 4

Napjainkban a törökök népviseletbe elsősorban különleges eseményekre bújnak, mint az esküvő előtti hennaéjszakán, a körülmetélési szertartás vagy esküvő alkalmával. Ezeken az ünnepségeken gazdagon díszített öveket, drágakövekkel ékesített fejdíszeket, színes cipőket és kitűnő formatervezésű kiegészítőket, valamint kézzel készült csipke ruhadarabokat viselnek.

A néptáncfesztiválok alkalmával is előszeretettel viselik a színes selyemnadrágot, rövid mellényt és hagyományos övet. A helyi piacokon azonban főként salvart, yemenit árulnak, épp úgy, mint a bevásárlóközpontokban. Ezen kívül az emberek szívesen vásárolnak papucsokat, dísztárgyakat, népviseletbe öltöztetett babákat is, sokan vannak, akik gyűjtik is ezeket.

Az 1923-ban hatalomra került kemalista rezsim szigorú modernizációs és szekularizációs politikát követett, ami kihatott török társadalom minden területére, beleértve a ruházati stílusra is. 1925-ben az állam betiltotta a fez viselését, ami az oszmán korszak szimbólumának számított. 1934-ben azután megtiltotta a nőknek, hogy lefátyolozzák magukat, mert az az iszlám hagyomány eleme. Atatürk úgy döntött, hogy ezek a ruhadarabok túl régimódiak és nem tükrözik a nyugati divattrendeket, a fátyol pedig túl vallásos jellegű. Ezeket a tilalmakat Törökország nagyobb városaiban betartották, de a vidéken élőkre kevésbé voltak hatással, mert itt a hagyományos török viselet, különösen a férfiak ruházatában továbbra is megtalálható volt, még akkor is, ha néhány nyugati vonást – nadrág és sapka – át is vettek.

Forrás: Al-Monitor, Wikipédia

Képek forrása: National Clothing

Kollár Kata – Türkinfo