A török nagykövetségre kellett menekülnie a magyar miniszterelnöknek a német megszállók elől

1944. március 19-én a budapesti török nagykövetség megnyitotta kapuit Kállay Miklós, Magyarország akkori miniszterelnöke előtt, aki a külképviseleten lelt menedéket az országot elfoglaló náci németek elől.

 Sakir Fakili török nagykövet emlékeztetett: az akkori misszióvezető, Sevket Fuat Kececi meghatalmazott nagykövet nem volt hajlandó kiszolgáltatni azokat, akik a nagykövetség Zivatar utcai épületében kerestek menedéket, és ezzel lehetővé tette, hogy Kállay Miklós és családja is a külképviselet területén tartózkodhasson nyolc hónapon át. Így „II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos után még egy nagyra becsült magyar államférfi talált menedéket török földön” – írta megemlékezésében a nagykövet.

Nagykállói Kállay Miklós elszegényedett nemesi középbirtokos családba született 1887. január 23-án Nyíregyházán. Jogi diplomát szerzett, a politikai életbe az első világháborút követően kapcsolódott be intenzívebben. Nagy politikai példaképe, Bethlen István kormányában kereskedelemügyi államtitkárként tevékenykedett, majd Gömbös Gyula alatt földművelésügyi miniszter lett. Politikai nézetei azonban annyira ellentétesek voltak a miniszterelnökével, hogy amikor a tengelyhatalmakkal rokonszenvező Gömbös 1935-ben átalakította kormányát, Kállay önként lemondott, csatlakozott Bethlen Istvánhoz, és kiléptek a kormánypártból, a Magyar Élet Pártjából.

Gömbös halála után visszatért a kormánypárt soraiba, de a munkában csak jó barátja, Teleki Pál miniszterelnöksége idején vett részt. A Teleki öngyilkossága után kormányfővé kinevezett és az ország hadba lépését bejelentő Bárdossy László nézeteivel viszont a leghatározottabban nem értett egyet, így visszautasította annak újabb zsidótörvényről szóló javaslatát a házassági jog módosításáról, és a parlamentben is ellene szavazott. Valószínűleg a bethleni vonalat képviselő mérsékelt politikai nézeteinek és angolbarát politikai orientációjának köszönhette, hogy 1942 márciusában Horthy őt nevezte ki kormányfővé.

Kállaynak első perctől nagyon nehéz dolga volt. Párttársait, minisztereit szinte alig ismerte, közülük pedig többen a németekhez voltak hűek, így a kormány működését a háborús helyzet mellett a nagyfokú bizalmatlanság is nehezítette. Kormányfőként ellenállt a németek nyomásának, hogy Bárdossyt vagy Sztójay Dömét nevezze ki külügyminiszterévé, sőt hónapokon át megtartotta magának ezt a posztot. Miniszterei közül alig pár ember volt, akiben megbízhatott: Ghyczy Jenő külügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter álltak a legközelebb hozzá, illetve támogatták kockázatos politikáját.

Folytatás

Forrás: m.mult-kor.hu