A török hódoltság-kori Magyarország

A misztikusok az igazságot – Istent – nem kívül, a külvilágban, hanem belül, önmagukban keresik. Lemondanak a világi javakról, feladják vágyaikat, akaratukat. Mindannak, ami a világhoz, e hús-vér létezéshez köti az embert, összefoglaló neve a nefesz. A feladat – vagy inkább lehetőség – nem más, mint ennek a nefesznek a megzabolázása: „Aki lelke démonát (nefesz) legyőzi, a hit Bölcs Salamonja lesz.” – tartja egy népszerű dervis-ének.

E félelmetes lélek-démon azonban nem más, mint a szerepek összessége, maga a színdarab. Az álarcok sokasága – a szerepjátékba való belefeledkezés – fátyolként borul a szemünk elé, s megakadályozza, hogy igazi lényünket megpillanthassuk. Nem látván az igazi szépséget, vakon, eszement bolond módjára bolyongunk a világban. Ezt az állapotot a szúfik egy híres szerelmi történettel példázzák. Medzsnún, mivel Lejla iránti szerelme nem teljesülhetett be, elbujdosott. Pusztai magányában állandóan szerelmese szépségéről ábrándozott, gyönyörű énekeket szerzett róla. A fájdalom azonban olyannyira elvette az eszét, hogy amikor végre valóban találkozott kedvesével, nem ismerte fel őt. E medzsnúni helyzet a bektasi életszemlélet kedvelt parabolája: nem vesszük észre azt, ami nyilvánvaló, olyannyira el vagyunk foglalva a keresésével.

A török hódoltság-kori Magyarországról, etnikai berendezkedéséről, történetéről, kultúrájáról mesél a következő 60 percben, a zenészként és históriás énekek szakavatott előadójaként is ismert Sudár Balázs, MTA Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa.

A műsor itt meghallgatható.

2012-06-27
http://civiltudomany.blog.hu/