A szultáni sereg negyede veszett oda Szigetvár alatt

I. Szulejmán életének egyik legnagyobb álma volt, hogy kitűzhesse a lófarkas zászlót Bécs falaira. Először 1529-ben, majd 1532-ben indított hadjáratot a császári főváros ellen, majd némi szünetet követően 1566-ban ismét nekiindult.

A szultán nem tulajdonított különösebb jelentőséget a hatalmas oszmán sereg útjában álló Szigetvárnak: a vár még annak ellenére is könnyű falatnak tűnt, hogy a korábbi évtizedekben a törökök hasztalanul próbálták megszerezni. A folyamatos török fenyegetettség árnyékában a vár védműveit már korábban erősíteni kezdték: a körülötte elterülő tavat az 1540-es évek végén kiszélesítették, sáncait masszívabbá tették, az erődítmény sarkain pedig bástyákat emeltek. A falak már ekkoriban mintegy 6-7 méter magasba nyúltak.

Az újításoknak köszönhetően 1556-ban Hamed Ali budai pasa nem is tudta bevenni az erődítményt, pedig kísérletet tett rá: habár a kapitány Horvát Stancsics Márknak mindössze 1800 embere volt a 25 ezres török sereggel szemben, Alinak végül mintegy tízezer harcosa veszett oda a várnál, és vesztesként volt kénytelen hazatérni. A védők felhasználták az ostrom során szerzett tapasztalatokat, és még tovább erősítették a létesítményt. A munkálatok a korábban több sikeres török elleni haditettéről elhíresült, már életében is legendás Zrínyi Miklós (a képen jobbra) 1561-es várkapitányi kinevezése után is tovább folytatódtak.

Az 1566-ban három részből, a külső-, középső- és belsővárosból, illetve az Óvárosból, a jelentős részben Zrínyi által építtetett Újvárosból és a Várból álló Szigetvárt mintegy 2300 katona védte, amikor megérkeztek az első hírek Szulejmán újabb hadjáratáról. Habár Zrínyi az év tavaszán többször is kérelmezte a létszám 6000 fősre növelését, óhaja süket fülekre talált a bécsi udvarban. Szigetvárt alapvetően fekvése tette nehezen támadhatóvá: a három szigetre épült várost körülvevő Almás-patak mocsarán egyáltalán nem volt könnyű átvágni, különösen azután nem, hogy a közeli tavat a védők elrekesztették, a közeli magaslatokon pedig maguk is ágyúállásokat létesítettek.

A szultán Bécs ellen vonuló hatalmas, mintegy százezer főt számláló, háromszáz ágyúval felszerelt hadserege láttán a 2300 védő egy pillanatig sem dédelgethetett illúziókat az ostrom végkimenetelét illetően. Zrínyi ugyanakkor megeskette katonáit, hogy ennek ellenére a végsőkig kitartanak, és nemcsak a vörös lobogót húzta fel a falakra, de kereszteket is állított a bástyákra.

Részletek

2011-08-17