A pécsi dzsámi, ami kórházkápolna is volt

A Pécsi Egyházmegye portálján publikált kétrészes írásban elsőként a Jakováli Haszan pasa dzsámi-minaret együttest mint eredeti és visszaállított török imahelyet mutatja be Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető, majd arról a 240 éves időszakról ír, amikor az épület kórházkápolnaként működött.

Pécs számos török kori emléke – köztük Gázi Kászim pasa dzsámija, Jakováli Haszan pasa dzsámija minarettel, Memi pasa fürdője, Idrisz baba türbéje – tekinthető meg ma is épen.

Ezek az épületek a városkép meghatározó színfoltjai, és legszebb műemlékei közé sorolhatók. Fennmaradásukat át- és beépítésük, valamint funkcióváltásuk szavatolta.

Jakováli Haszan pasa dzsámija a 17. század első harmadában (1630 körül) épült Pécs Szigeti külvárosának Szigeti-kapun és a várfalon kívüli területén. Evlia cselebi 17. századi török utazó leírásából korabeli képet is kaphatunk róla:

„Azután a Szigeti kapun kicsit kijjebb [van] jakováli Haszan pasa dzsámija. Ez is örömet adó, régi temetőhely és nagy épület, ez is kékes ólommal fedett ékes imahely. Minaretje a mohamedi szózat régi módon emelt, arányos és tetszetős építésű kikiáltóhelye. Udvara nagyon tetszetős, körben tanulók cellái vannak.”

A dzsámi magassága 26,7 méter magas, a minaret tizenkét oldalú sokszög alapon áll, tetejére pedig keskeny csigalépcső vezet fel. Körerkélye 22,5 méter magasságban van. A dzsámihoz derviskolostort építettek hozzá: itt táncokat és hasznos ismereteket tanultak a dervisjelöltek. Az épületek körül egy török temető feküdt.

A török mecsetet részletesebben Szőnyi Ottó pécsi katolikus pap, művészettörténész–műemlékvédelmi szakember leírásából ismerjük. Az épület tipikus dzsámi, elrendezése a hagyományos török templomtípust követi. Bejárata keleten a hajdani imafülke felől volt.

Az épület 1714-től 1950-ig kórházkápolnaként funkcionált. A fenntartó Szent Vince leányai, irgalmas apácák rendjét 1950 őszén feloszlatták, a nővéreket pedig elhurcolták. A dzsámit 1952-ben műemlékké nyilvánították, és a politikai változások ellenére még 1956-ban is egyházi tulajdonban volt, a restaurálási munkálatokhoz Virág Ferenc megyéspüspök (1926–1958) adta meg az engedélyt. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1956-ban megadott engedélye alapján 1957-ben kezdte meg a dzsámi műemléki feltárását és eredeti helyreállítását Gerő Győző régész és Ferenczy Károly műépítész tervei alapján. Ekkor a barokkos beépítéseket (pillérek, karzat) megszüntetve eredetiségében visszaállították a belső teret. Ugyanekkor valósult meg az eredeti kupola visszaépítése is. A dzsámi és a minaret tetejéről ekkor a kereszteket lefűrészeltették, és helyükre visszakerült a félhold. A munkálatokat a műemlékvédelmi szakemberek 1961-re fejezték be. A minaret balesetveszély miatt az 1960-as évek vége óta nem látogatható.

A Jakováli Haszan pasa dzsámija 1975-től a Janus Pannonius Múzeum kiállítóhelye lett: a nagyteremben a mevlevi dervisek életét, valamint a magyar–török háborúkat mutatták be, a galérián pedig török textilműves darabok, és török zenei, irodalmi, művészeti emlékek sorakoztak.

21. századi felújítása a Pécs – Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekten belül valósult meg, a kiállítóhelyiségeket kiegészítve múzeumpedagógiai foglalkoztatótérrel.

Jakováli Haszan pasa egykori dzsámijának épületét ma a Magyarországi Muszlimok Egyháza iszlám közössége használja: pénteki imák idején, valamint Ramadán hónapban vallási szertartások színhelyeként funkcionál.

Zárásképpen következzék egy helytörténeti–művelődéstörténeti érdekesség a dzsámi életéből:

1922 januárjában felröppent a hír Pécsett, hogy a törökök hajdan, menekülés közben a város középpontjában négy teli üst aranyat ástak el. Az informátor szerint az akkori Petrezselyem utcai (ma Aradi vértanúk útja) török várfalban, továbbá a kórházkápolna toronyfalában is aranyat rejtettek el. A történet forrása Erdődi Lajos pécsi lakos volt, aki azzal kereste meg Fejes Györgyöt, a városi múzeum igazgatóját, hogy 30! évvel ezelőtt Törökországban egy idős török emberrel lakott együtt, aki megtudván, hogy Pécsett lakik, megosztotta vele egy megfakult írás titkát az elrejtett pécsi aranyakról. Hogy miért pont ekkor látta megfelelőnek Erdődi a történet feltárását, nem tudjuk. Szőnyi Ottó, a város köztiszteletben álló katolikus papja, egy személyben műemlékvédelmi szakember azonban megcáfolta az arany létezését, lehűtve a felcsigázott, kincsvadászatra kész pécsi lakosokat.

Forrás: www.magyarkurir.hu