Interjú a kurd alevi énekesnővel, Çiğdem Aslannal
Rátalálni a világunk tudatos, nyitott gondolkodású empatikus, természetes és szabad embereire igazán erőt és reményt adó élmény. Çiğdem Aslan Isztambulban nőtt fel, ahol percről percre érzékelhető a világ kettőssége és végletessége, amely azonban sokat tanít a valós humanisztikus világszemléletről és a tettekben megnyilvánuló akaratról. Ahogy Çiğdem Aslan gondolkodását a különböző kulturális értékekbe vetett hit, azok tisztelete és a velük szemben tanúsított tolerancia határozza meg, úgy ezt a meggyőződését művészetében is nyíltan deklarálja. Művészi szabadságot saját erkölcsi elvei adnak számára, melyeknek – az őt körülvevő világra reagálva – csakis ő parancsol.
Melyek az első gyermekkori zenei emlékeid?
A legkorábbi zenei emlékem az, hogy a szüleimet és a testvéreimet hallom énekelni családi összejövetelekkor vagy csak úgy, véletlenszerűen, az otthonunkban. A zene nagyon fontos része az alevi kultúrának, hiszen mindkettő a szóbeliségen, a szóbeli hagyományokon alapszik. Beleszülettem egy speciális zenei közegbe, de később, ahogy felnőttem és felfedeztem a külvilágot, elkerülhetetlen volt, hogy találkozzam Isztambul más kultúráival, a város másféle hangjaival is.
Kihatnak a jelenlegi életedre és a zenédre az Isztambulban megélt tapasztalatok és a téged ért kulturális impulzusok?
Isztambul megannyi hatást hordoz magában, mely természetesen a város földrajzi, társadalmi politikai és kulturális helyzetéből adódik. Folyton változik – nem is mindig jó irányba – de még megtalálhatjuk a múlt darabjait a jelenben, különösen a dolgok kulturális vonatkozásában. A társadalom összetétele még mindig változatos – habár nem olyan nagy mértékben, mint ahogy régen volt. Ez a változatosság több kulturális színt eredményez egyúttal, ha úgy döntünk, hogy ilyen szemszögből nézzük a dolgot. Ha képesek vagyunk ezt befogadni, magunkba építeni, gyarapítani fog bennünket. Én, aki Isztambul kisebbségi közegéből jöttem, ezt választottam.
Forrás: ritmuseshang.blog.hu