A mohácsi csata kalandosan kallódó kincse

A kincs előkerülése
1969. március 6-án a Mohácsi Városi Tanács Werner György-brigádja a mohácsi Kálvin közben utat épített. A kubikos munka során Hasenauer Bálint, 33 éves véméndi munkás egy letörött tetejű, szürke középkori korsót talált 80 cm mélyen, 11,33 kg ezüstpénzzel (I. lelet). Néhány nappal később, március 11-én Leinholcz Gáspár, 33 éves székelyszabari lakos egy újabb, törött tetejű, vörös színű korsóra bukkant 15,41 kg ezüstérmével (II. lelet). A leleteket Kiss Attila, a Janus Pannonius Múzeum régésze szállította be a megyei múzeumba. A leletegyüttes éremrészének mérlegelését Besenyei Vendel és Kemény Miklós restaurátorok végezték el. Kiss 1969. október 14-ei jelentése szerint az I. lelet a restaurálást követően, tehát megtisztított állapotban 10,281 kg súlyú lett, és 19 488 db ezüstdenárt tartalmazott. A II. lelet súlya a tisztítással 13,623 kg-ra csökkent és 25 997 db pénzérmét tett ki. Az elvégzett szúrópróbaszerű vizsgálatok során csak a mohácsi csata évét megelőző érméket találtak.

A leletek – az első két mohácsi tömegsír megtalálása után néhány évvel – nagy szenzációnak számítottak. Dankó Imre múzeumigazgató a Magyar Nemzet újságírójának kérdésére egyenesen úgy fogalmazott, hogy a korszakra nézve hazai viszonylatok között nem tud és nem is hallott nagyobbról. Kemény, a pécsi restaurátor műhely vezetője pedig „megrázó élményről” beszélt a kincs megpillantásakor. A nagyértékű kincs beszolgáltatásáért persze nem maradt el a jutalom sem, a megtalálók az akkori fizetésüknél jóval nagyobb összeget kaptak: Hasenauer 3399 Ft-ot, míg Leinholcz 4623 Ft-ot vihetett haza. A lelőhelyet 1969 áprilisában Csanda-Zalavári-féle fémkereső műszerrel is megkutatták, újabb kincsre azonban nem bukkantak.

A leletekkel kapcsolatos addigi információkat Kiss a Régészeti Füzetekben (I/23), illetve az Archaelogiai Értesítőben (1970/2) publikálta 1970-ben. A pénzérmék tisztított súlya és a darabszám (összesen 45 485 db) megegyezett az október 14-ei jelentés adataival. Annyi többletinformációt azonban Kiss közölt, hogy a szúrópróbaszerű vizsgálatokat Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának kutatója végezte el, amelynek során valóban csak a mohácsi évet megelőző érméket dokumentált, I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos korából, minimális számú külföldi érme mellett.
Hány érme és milyen korúak?

A megtalálást követő évtizedekben nem került sor a leletek teljes körű feldolgozására. Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum régésze, illetve Polgár Balázs, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum régésze 2011-ben, a Hadtörténelmi Közleményekben (124/3) megjelent „A mohácsi csatatér és a középkori Földvár falu régészeti kutatása” című tanulmányukban a leletegyüttest „a kutatás által egyelőre kevésbé ismertnek” írták le, az adataiknál pedig Kiss Attilának az Archeologiai Értesítőben 1970-ben megjelent rövid leírására hivatkoztak.

Folytatás

Forrás: mult-kor.hu