A Mevlevi rend, Anatólia misztikus szektája

Dzsalál ad-Dín Rúmi vagy más néven Mevlana tanárként a 13. századi Konyában még nem gondolt arra, hogy egy misztikus szektát hozzon létre. Fia és unokája alapították meg azt a rendet, melyet ma már az egész világon ismernek.

A 13. század első felében Konyában (Közép-Anatólia egyik városában) Dzsalál ad-Dín Rúmi – vagy „Mevlana” („Mesterünk”), ahogy gyakran nevezték – találkozott a tabrízi dervissel, Samsz ad-Dínnel, aki éppen szellemi oktatót keresett. A kettőjük között kialakult különös kapcsolat miatt Mevlana tanítványai féltékenyek lettek rá. Végül 1248 decemberében, Samsz ad-Dín kisétált Mevlana házából és többé nem látták. Bár fájdalmas volt Mevlana számára a veszteség, ez arra ösztönözte, hogy verseket írjon, és azokon keresztül mutassa ki érzéseit – ezek a versek a szerelemről, a toleranciáról, a háborúzó törzsek közötti megbékélésről, a támadásokról és az anarchiáról szóltak.

A 12. és 13. században számos szúfi vagy misztikus csoport jött létre a Közel-Keleten, de a szúfizmus felemelkedése a 7. századra, Mohamed próféta idejére tehető. Ezekből a misztikus csoportokból, rendekből kerültek ki a karizmatikus prédikátorok és tanítók, azok, akik túlnőttek a csoportok tanítványain is. Őket gyakran „iszlámon kívüli”-nek nevezik, akik ugyan tanításaikban közelednek Istenhez, de továbbra is hódolnak különféle rituáléknak. Tőlük eltérő irányzat az „ortodox iszlám”, amelynek követői úgy gondolják, hogy Istennel csak a halál után lehet közelebbi kapcsolatba kerülni.

A Mevlevi rend tagjai, vagy Mevlana követői 1273 decembere – Mevlana halála – után tömörültek egy rendbe, Mevlana fia, Veled szultán és unokája, Ulu Arif Çelebi vezetésével. Mevlana nagy valószínűséggel a 13. századi értelmiségi osztály tipikus ruháit viselte, a köpeny és a jellegzetes süveg, melyről mindenkinek a kerengő dervisek jutnak eszébe, csak a későbbi századokban terjedt el. Ugyanez igaz a különleges rituális táncukra is. Mevlana hitt a zene és az ének fontosságában, amely egyfajta tisztelet Isten felé, de az nem ismert, hogy ő maga is részt vette-e ezeken a szertartásokon. Mindenesetre ez az előadás, amelyet manapság láthatunk, évszázadok alatt fejlődött ki.

A Mevlevi rend Mevlana után

Az Oszmán Birodalomban Mevlana követői és az értelmiségi/uralkodó osztály közötti kapcsolat idővel egyre nagyobb méreteket öltött és egyre jobban elmélyült. Mevlana szoros kapcsolatban volt a szeldzsuk uralkodókkal, akiknek központja Konyában volt, a Mevlevi rend tagjai nagy hangsúlyt fektettek a békére és a toleranciára, csendben és békében éltek együtt az oszmánokkal, akik a szeldzsukok nyomában jártak, hogy hatalmat szerezzenek a különböző népcsoportok felett a Balkánon, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. A birodalom fénykorában Mevlana követői Kairótól Boszniáig közel 114 vallási központot építettek fel, melyeket tekke-nek neveztek, legjelentősebb központjuk azonban Konya maradt. Befolyásuk töretlen volt a városokban, különösen az értelmiségi és az uralkodó osztály körében, ellentétben más, „sokkal fanatikusabb és híresebb csoportokkal”, mint például a bektasi vagy a kalenderi.

Nők is tagjai lehettek a rendnek, néhányan közülük fontos szerepet töltöttek be, mint vezetők vagy tanárok. Ők is részt vehettek a szertartásokon, bár a ceremóniát a férfiaktól elkülönítve végezték.

Sedad Dizdarević iszlám történész ezt írta: „Bayezid szultán (1389-1403) feleségül vette Devlet Hatun-t, Walad szultán egyik leszármazottját, fiúk, I. Mehmed (1413-1421) lett később az a szultán, aki a megtisztelő Mevlevi Çelebi címet viselte.”

Az uralkodó osztályhoz való közelségük azt jelentette, hogy a szekta, amely tarikat néven is ismert, részesült a különböző adományokból és segítségükkel fenntarthatták a központjaikat, újakat hozhattak létre és az oktatást is támogatták. Dizdarević szerint „Ez volt az az időszak, amikor a szultánok, mint II. Murat (1421-1444 és 1446-1451), II. Bayezid (1481-1512), I. Szelim (1512-1520) és III. Murat (1574-1595) felajánlották a Mevlevi Tariqa-nak teljes támogatásukat és ezzel együtt terjedt el a perzsa nyelv és az iráni kultúra az Oszmán Birodalom területén. Az uralkodóknak szemet szúrt, hogy a Mevlevi Tariqa ellensúlyként szolgál a radikális és az eretnek szúfi irányzatok között, akik a szafavidákat (perzsa uralkodók) támogatják, és rendszeresen zavargásokat robbantottak ki a Birodalom területén.”

Voltak olyan idők, amikor az oszmán hatóságok megpróbálták megállítani a szúfi szekták terjedését, így a Mevlevi rendet is. Ezen szekták közül a Kazızade mozgalom a 17. században megkísérelte helyreállítani az iszlám puritán formáját. Isztambulban Kazızade prédikációi elsősorban azoknak szóltak, akiket mellőzött a rendszer, vagy legalábbis nem részesültek a rendszer előnyeiből. Amikor világossá vált, hogy a mozgalom méreténél fogva komoly fenyegetést jelent IV. Murad szultánra, megpróbálta a katonai és bírósági kiadások csökkentésével megfékezni őket. Intézkedései között szerepelt az is, hogy betiltotta a szeszesitalok, a kávé és a dohány árusítását és fogyasztását. Az intézkedések nem vezettek eredményre, sőt Kazızade követői még fel is bátorodtak. 1656-ban Köprülü Mehmed Paşa lett a nagyvezér, aki haladéktalanul letartóztatta és száműzte a mozgalom vezetőit, ami aztán el is tűnt a színről.

A 18. és 19. században a Mevlevi rend folytatta azt a tevékenységét, amit a múltban elkezdett. Annak ellenére, hogy nem lehetett róluk hallani a tulipán korszak (Lale Devri, 1718-1730) idején, feltehetően fontos szerepet töltöttek be a birodalom közigazgatási rendszerében. Ugyanekkor, a bektasi rend, akik némiképp a Mevleiek riválisainak tekinthetők, szoros kapcsolatban álltak a janicsárokkal, akik követeléseikkel egyre nagyobb fenyegetettséget jelentettek a szultánnak. II. Mahmud szultán (1808-1839) 1826-ban eltörölte a janicsárság intézményét és betiltotta a bektasi rend működését az egész birodalom területén, amely azonban nem szűnt meg, titokban működött – különösen a Balkánon – egészen addig, amíg 1839-ben a Gülhane Parkban kihirdetett kiáltvány egy sor új reformot nem vezetett be, melyek közül a legfontosabbak: összhangba kerülni a nyugati eszmékkel, az alattvalók közti egyenlőség és a vallási függetlenség.

A Mevlevi rend továbbra is kedvelt volt a szultán és az uralkodó osztály körében. Abdülaziz szultán (1861-1876) állítólag tagja is volt a Mevlevi rendnek, akik egyébként egy egész ezreddel vettek részt az I. világháború harcaiban. A Mevlevi rendet az uralkodó osztály továbbra is támogatta, ez egészen az Oszmán Birodalom bukásáig tartott. 1925-ben rendeletben tiltották be valamennyi misztikus szekta működését. Ebben az évben a legtöbb vallási központot bezárták, azonban a Mevlevi rend tovább folytatta működését, bár titokban. Napjainkban még mindig illegális ezen szekták működése, de a kerengő dervisek szertartását amolyan néptáncként engedélyezik, ennek köszönhető, hogy világszerte ismertté vált. A szertartás december 17-e környékén kiemelt fontossággal bír Konyában, hisz ez Mevlana halálának (1273. december 17.) évfordulója.

Forrás: Hürriyet Daily News

2014-12-22
Fordította: Kollár Kata – Türkinfo