A macedón Siófok ámulatba ejtett

Ugyanaz a tó, mégis egészen más világ. Az albán partvidék laza, életigenlő mediterrán hangulata után az Ohridi-tó macedón részén a 80-as évek Balatonján éreztük magunkat. Albán, macedón, török zászlók sűrűjében hajtottunk át a kis falvakon, Szkopje óvárosában pedig váratlanul Törökországban találtuk magunkat. Macedónia nagyobb figyelmet érdemelne.

Ahogy Albániából átértünk Macedóniába, a mediterrán életérzést szomorkásabb kelet-európai hangulat váltotta fel. Eltűnt a mediterrán növényzet, megváltozott a házak külseje. Igaz, Ohridnál a tavat hatalmas hegyek veszik körül, a városban pedig a cirill betűk dominálnak, mégis olyan hangulata volt az egésznek, mint egy 1985-ös balatoni kirándulásnak.

Eltűnt az albán lazaság, felváltotta az itthon is ismerős kedvetlenség és a nem túl pörgős, szlávos hangulat. Sajnos az árak is a hazai szint körül mozognak, így érthető, hogy a 200-300 eurós (61 500-92 200 Ft) fizetésből élő átlagpolgár nincsen túlzottan feldobva.

Minden napra jutott egy másik templom 

Ami a látnivalókat és a természeti környezetet illeti, Ohrid, a macedón Siófok simán lepipálja magyar „kollégáját”. Annyi bizánci temploma van, hogy még az is megcsömörlik, aki egyébként templomrajongó.  A város fénykorában állítólag minden napra jutott egy másik. A tó fölötti sziklaszirten emelkedő Szent Jován-templomot azonban nem lehet megunni. A kis templomhoz vízre épített pallókon lehet eljutni, és naplementekor igencsak kattognak a fényképezőgépek körülötte.

Az Ohridi-tótól elnéztünk a Preszpa-tóhoz. A két tavat csak pár kilométer választja el egymástól, meg egy 1400 méteres hágó. A látvány azonban, amely a hegytetőn vár ránk, minden fáradságot megért. Az Ohridi-tó és az ég kékje, a fenyőerdők zöldje és a hegytető sárgálló mezői pompás színkombinációt alkottak. Pár kilométerrel később pedig újabb fantasztikus látvány tárult a szemünk elé, a Preszpa-tó.

2000 méteres hegyek a háttérben, homokos part, vízbe nyúló móló, hatalmas csend és alig pár lélek. Ilyen volt a szezon vége a Preszpa-tónál, az isten háta mögött. Egy kocsma még működött, de kilométereken át se vendéglő, se bolt, csak az érintetlen természet.  Remélem, nem ide tervezik a következő, vadiúj üdülőtelepet.

Egy kis szentföldi hangulat 

Másnap átugrottunk az albán falvak gyűrűjében fekvő, macedónok lakta „Vevcsáni Köztársaságba”. Ez tulajdonképpen egy falu néhány hagyományos házzal, hegyi forrással és nagy öntudattal. 1991-ben, Jugoszlávia szétesésekor a lakók népszavazással úgy döntöttek, elszakadnak Macedóniától is, mivel a hatóságok a hegyi patakok vizét erőszakkal el akarták terelni a településről.

A kis államot persze senki nem ismerte el, de a határt jelző kapu a bódékkal ma is áll a bekötőúton. Útlevelét azóta is nyomtatják, 250 dénárért bárki beszerezhet egyet a falusi boltokban és vendéglőkben.

A cikk folytatása >>>