A házasságszédelgő szélhámos, aki török bég, bécsi orvos és katonai kém volt, vagy tán egyik sem

1911 tavaszán egy harmincévesnek látszó, erős, szikár török ember jelent meg Pécsen. Németül beszélt, kicsit törve a nyelvet, és szimpatikus, behízelgő modorával, megnyerő külsejével mindenkit elszédítve bejutott a legjobb társaságokba is.

Azt beszélték, hogy Konstantinápolyból érkezett, és Pécsen akar berendezni egy török mintájú kávéházat, erre a célra a Hungária vagy a Központi kávéház megvételét szemelte ki. (A Hungária szálló és kávéház egykor a Rákóczi út és az Irgalmasok útja sarkán állt, a Konzum Áruház építése miatt bontották le.)

A terv sokaknak tetszett, ők kisebb-nagyobb összegeket, órát és egyéb hasznosítható dolgokat adtak neki kölcsön addig, míg a várt pénz Törökországból megérkezik. Ez a szavahihetőnek tűnő férfi ugyanis azt állította, hogy elaludt a vonaton, és eközben valaki ellopta a pénzét. Az eset megviselte, kis időre a kórházba is befeküdt kivizsgálásra, ahol szintén szert tett kisebb összegekre, télikabátra. Ezután nyoma veszett.

Akkor bukkant fel újra, amikor 1911. április 3-án a pécsi rendőrség megjelent a Szigeti országút 104. szám alatt lévő kocsmában, ahová sürgősen hívták őket. (A Szigeti külváros ma nagyjából a régi Szigeti-kapu és a mai Uránváros által határolt területet jelenti.) Mondhatnánk, hogy nagy erőkkel vonultak ki, de csak a közelben posztoló egy szem rendőrt küldték. A biztos úrral a helyszínen ismertették a helyzetet: egy lerongyolódott, züllött kinézetű és tajtrészeg egyén egy csomó százkoronást mutogatott a vendégeknek. Abban az időben egy tanító havi 100-150 koronát keresett, egy cselédlány csak 25-öt, vagyis egy akkoriban kültelkinek számító kocsmában ritkán lobogtattak ekkora köteg pénzt.

Forrás és folytatás