A háborúval Törökországnak megnőtt a geopolitikai súlya, és ezt megpróbálja aprópénzre váltani

Törökország különutas politikát visz a háborúban, semleges közvetítőként lépnek fel, de Nyugaton attól tartanak, hogy közben a Kremlnek segítenek kijátszani a szankciókat

Az elmúlt hetekben Erdogan többször is találkozott Putyinnal, a törököknek orosz jóváhagyásra van szükségük, hogy megindítsák a hadseregüket Szíriában

Jövőre választások lesznek Törökországban. Az unortodox gazdaságpolitika által fűtött 80%-os infláció miatt Erdogan népszerűsége bezuhant, ezért egy nagyobb külpolitikai sikerre lehet szüksége

Törökországban egyre többet beszélnek a dicső oszmán múltról. Vajon újabb birodalomépítésre törekszik a török külpolitika? És mi lehet ennek a hatása Európára?

Interjú Egeresi Zoltán Törökország-szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársával.

Erdogan török elnök kétszer is tárgyalt a hetekben Putyinnal, ami egy komolyabb kooperáció lehetőségét is mutatja, aztán viszont Zelenszkijjel is volt egy találkozója, Ukrajnában pedig a török Bayraktar drón összeszerelő üzeméről állapodtak meg. Hogy kellene értelmezni ezeket a híreket? Alakul valamiféle orosz-török tengely?

A török-orosz viszony alapvetően a róka fogta csuka eseteként írható le. Mindkét ország túl nagy a másiknak, nem tudják egymást lenyelni, vagy figyelmen kívül hagyni. Pragmatikus együttműködés van köztük, témától függően: van, ahol kooperálnak, van, ahol békés egymás mellett élésre törekednek, máshol pedig kifejezetten szembemennek az érdekeik. A legfőbb ütközőpont most Szíria, ahol a tervezett török beavatkozáshoz mindenképpen szükséges Moszkva jóváhagyása. Ezt az adut azonban Putyin egyelőre nem akarja kijátszani, ezért áttörésnek egyelőre nincsenek jelei.

A felek a XX. században a hidegháború ellentétes oldalán álltak, Törökországé a NATO második legerősebb hadserege, a nyugati szankciókat azonban nem alkalmazzák, az orosz turisták és oligarchák számára Isztambul és Antalya az egyik fő menekülési útvonal.

Nem szabad elfelejteni, hogy történetileg ez egy konfliktusos viszony a két hatalom között, az elmúlt 500 évben több mint egy tucat háborút vívtak egymással. De az élet-halál harcok mellett korábban is volt példa együttműködésre: az I. világháború után Kemal Atatürk függetlenségi háborúja részben azért lehetett sikeres, mert Leninék pénzügyileg támogatták a Nyugattal szembenálló törököket. A II. világháború után viszont a törökök sok mindent megtettek, hogy a NATO-hoz csatlakozhassanak,az akkori szovjet fenyegetéssel szemben. A kilencvenes évek óta ez a helyzet megváltozott, Törökország aktív lett, és a Kaukázustól a Közel-keleten át a Balkánig létrejövő konfliktusokat egyre inkább igyekezett kihasználni , hogy megerősítse a térségi befolyását.Ez kihatott az orosz relációra is. Jelenleg a Balkánon versenyeznek az oroszokkal, a Kaukázusban is kialakultak az egymást ellensúlyozó szövetségi rendszerek, a Közel-keleten pedig az arab tavasz teremtett meg egy nagyobb mozgásteret és persze újabb konfliktusforrást.

Szíria kapcsán a törökök szembekerültek az oroszokkal: 2015-ben lelőttek egy orosz vadászgépet, ezután mélypontja jutottak a kétoldalú viszonyok. Hogy lett ebből mára érdemi közeledés?

Folytatás

Forrás: g7.hu